tükör
tükör főnév tükröt, tükre [e] v. (régies) tüköre [e], (régies v. tájszó) tűkör
1. Sima felületűre csiszolt, fémből vagy egyik oldalán foncsorozott üveglapból készült olyan eszköz, amely az előtte levő tárgyak képmását mutatja. Domború, fali, homorú, metszett, velencei tükör; hályogos, homályos tükör; a tükör vaksága ←; megizzad a tükör; szépet mutat a tükör; a tükör előtt áll; illegeti magát a tükör előtt; rálehel a tükörre; tükröt tart maga elé; tükröt → bevágat; tükröt tart vki elé: (átvitt értelemben is) megmutatja, feltárja vkinek a jó és rossz tulajdonságait. Szóláshasonlat(ok): fényes, sima, ragyog, tiszta, mint a tükör: nagyon f., s., r., t. Tűkörét bámulja és magát kendőzi. (Arany János) Nagy költők mindig tükröt tartanak koruk elé. (Péterfy Jenő) A szalónba ment, ott tette fel a kalapját a nagy tükör előtt. (Babits Mihály) || a. Görbe tükör: a) domború, homorú, ill. hullámos felületű fémlap v. egyik oldalán foncsorozott üveglap, amely az előtte levő tárgyak képmását torzítva mutatja; torztükör; b) (átvitt értelemben, irodalomtudomány) vmely alkotást, szokást, divatot nevetségesen torzító irodalmi alkotás, ill. az ilyen alkotások műfaja.
2. A ráeső fénysugarakat visszaverő sík v. görbe tükröző felülettel ellátott eszköz mint műszer vagy műszeralkatrész. Gyűjtő, nagyító tükör; a látcső tükre; orvosi tükrök. || a. (közlekedés) Visszanéző tükör: ilyen eszköz gépjárműveken a vezetőülés mellett oldalt fölszerelve, ill. szűk utcák fordulóján a szemközt jövőnek jól látható helyre szerelve az utasok fel- és leszállásának ellenőrzésére, ill. a forgalom biztonsága végett. || b. (orvostudomány) Olyan, rendsz. optikai berendezéssel fölszerelt eszköz, műszer, készülék, amelynek segítségével testüregeket tekintenek meg, v. külön világító szerkezettel bizonyos belső szerveket vizsgálnak.
3. (választékos) Folyó- v. állóvíznek sima, fényes felülete. A folyó, a forrás, a tenger, a tó, a víz tükre: víztükör. [A Tisza] Síma tükrén a piros sugárok (Mint megannyi tündér) táncot jártak. (Petőfi Sándor) Csillanó tükrén a tónak Mint az árnyék leng a csónak. (Vajda János) || a. (átvitt értelemben, választékos) Nagy kiterjedésű (egyenes v. többé-kevésbé sík) felület. Az ég, a mező, a síkság tükre. Szőke fodor felhők, hattyúi az égnek, Úsznak vala tükrén a mennyei kéknek. (Arany János)
4. (választékos) Fényes tárgynak sima, ragyogó felülete. A hold, a kirakat, a szem, a szemüveg tükre. Hadd vethessek víg pillantásokat A hószín hold rezgő tűkrébe. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (szőlészet) A bor tükre: teljesen tiszta bornak az a tulajdonsága, hogy (erősen) visszaveri a fényt; a bor csillogása, ragyogása. Az ön borai csodálatos jó és nagy értékű borok… Ha borainak valamivel világosabb tükre volna,… akkor biztosítom tízszeres forgalomról. (Eötvös Károly)
5. (ruházkodás) <Szövetruhán> fényesebb anyagból, rendsz. selyemből készült rész, amely az öltöny gallérját, ill. kihajtóját fedi. A frakk, a szmoking tükre. || a. <Női ruhaneműn> az anyag fényesebb részéből készített betét a mell magasságában. A blúz tükre. Csak ösmerem tán… azt a pepita rokolyát azzal a zöld bársony tükörrel elöl. (Jókai Mór) || b. (ritka) <Szövetruhán> megkopott, kifényesedett rész. Tükör van a nadrágján. A szabó kivasalta nadrágjából és kabátja, ujjaiból a tükröket.
6. (átvitt értelemben, választékos) Vminek mása; lényegének, bizonyos vonásainak hű mutatója. Hű tükre vminek: híven mutatja vminek jellemző tulajdonságait; (szójárás) a szem a lélek tükre: az ember szeméből rendsz. következtetni lehet lelkivilágára. A nyelv tűköre a nemzet szellemének. (Vörösmarty Mihály) Áldozat s tett, ez a két tükör, mely A valódi honfiút mutatja. (Petőfi Sándor)
7. (átvitt értelemben, választékos, irodalomtudomány) Vminek a kis tükre: vminek röviden megírt története, foglalata, összefoglalása. A magyar irodalom kis tükre.
8. (vallásügy) Lelki v. gyónási tükör: <a katolikusoknál> pontokba foglalt lelkiismeret-vizsgálati útmutató a gyónni szándékozók számára.
9. (nyomdászat) <Nyomdai terméken> a papírnak az a felülete, amelyet a szedés foglal el az előzetesen pontosan kiszámított és szabványban meghatározott méretek alapján. Üres tükör; a tükör beosztása, magassága, margója, mértéke, ritkítása, széle. Szép tükre van ennek a könyvnek. Nagyobb tükröt kellett volna adni.
10. (hírlapírás) <Újságban, folyóiratban> az első lapon v. a borítólapon levő (rövid) tartalomjegyzék, amely az illető szám (legfontosabb) cikkeit sorolja fel. || a. (hírlapírás) <Lapokban, folyóiratokban> a már kiszedett szövegek helyét, sorrendjét meghatározó, tördelési utasítást tartalmazó felsorolás, amelyet a szerkesztő állít össze. Tördelési tükör.
11. (ritka) Tükröt ír: <írógépen, kézzel írott üzleti blokkon (2a)> fordítva teszi be a másolópapírt, s ilyen módon a szöveg tükörírással az előző lap hátán jelenik meg.
12. (erdészet) <A fatörzs hosszmetszetén> sugárirányban haladó fényes szalagoknak a metszete. A fa tükre csak a törzs hosszmetszetén látható.
13. (vadászat) A rőtvad farka alatt levő fehér folt; hold. || a. (tájszó) A páva farkán levő fényes folt.
14. (földtan) Vetődések által a nagy nyomás alatt elcsúszó kőzetek testének olyan érintkező lapjai, amelyek tükrözővé csiszolódnak.
Szólás(ok): ld. vak.
Szóösszetétel(ek): 1. tükörárus; tükörasztal; tükörcsiszolás; tükörcsiszoló; tükördarab; tükörfal; tükörfelület; tükörfény; tükörfolyosó; tükörforma; tükörfürdő; tükörgyár; tükörhal; tükörhatás; tükörkereskedés; tükörkereső; tükörkeret; tükörkészítés; tükörkészítő; tükörköszörülő; tükörlap; tükörnagyító; tükörpala; tükörparkett; tükörráma; tükörszoba; tükörtábla; tükörtartó; tükörtávcső; tükörtiszta; tükörvas; tükörvirág; 2. ezüsttükör; falitükör; fültükör; gégetükör; gömbtükör; méhtükör; síktükör; szedéstükör; szemtükör; toalett-tükör; torztükör; varázstükör; víztükör; zsebtükör.
