tunika
tunika főnév ..kát, ..kája
1. (történettudomány) <Az ókori rómaiaknál> vászonból v. gyapjúszövetből készült ingszerű alsóruha. A tunikára tógát vettek. A tunikát öv fogta össze. Hasadt tunikámba botlom, – … tegnap | a római prétor ölelt! (Babits Mihály) || a. (történettudomány) <Némely kor divatjában> ehhez hasonló ruha(darab). A szenátori német tunika még most is rajta van. (Jókai Mór)
2. (régies) A hosszú szoknya fölé omló, kb. térdig érő második, rövidebb szoknya, néha a blúz meghosszabbítása. Ő is abban a testhez simuló tunikában jelent meg, melyben a többi kísérő hölgyek. (Jókai Mór)
3. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként, tréfás) Tunikán billent: farba rúg.
tunikás.
