tüntet
tüntet [e] ige -tem, -ett [e, ë], ..essem [e-ë]
1. tárgyatlan <Nagyobb> embercsoport vki, vmi elleni tiltakozás, ill. a mellette való állásfoglalás jeléül (rendsz. zajos) felvonulást rendez, ill. <személy> ilyen felvonuláson részt vesz; demonstrál (3). Tüntet vki, vmi ellen; tüntet vki, vmi mellett. A munkásság tüntetett az elnyomás, a háború ellen. A folyton szaporodó tömeg elért a Tóth Péter háza elé, s elkezdett ott tüntetni. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyatlan Vki, vmi elleni tiltakozását, ill. mellette való állásfoglalását vmely módon kifejezésre juttatja, tetszését, ill. nemtetszését nyilvánítja. Távolmaradásával tüntet; passzív magatartásukkal tüntetnek. Azzal tüntetett az előadó ellen, hogy elhagyta a termet. A nézők fütyüléssel tüntettek a játékvezető ellen. A közönség viharos tapssal tüntetett a művész mellett.
3. tárgyatlan (kissé rosszalló) Vmely módon kitűnni feltűnni igyekszik, feltűnés keltése, kitűnés végett hivalkodik vmivel. Ékszereivel, ruhájával tüntet; udvariaskodásával tüntet. || a. (átvitt értelemben) Még ifjúságával tüntet a nyár. (Tóth Árpád)
4. tárgyas (ritka) Igyekszik vmit, vkit olyan helyre tenni, helyezni, ahol nem látható; rendsz. huzamosabb időre v. végérvényesem rejt. Hová tüntessem ezt a gyereket? Hova tüntetted a tollamat?
Igekötős igék: eltüntet; előtüntet; feltüntet; kitüntet.
tüntetett; tüntethető.
