tyű
tyű indulatszó, (ritka) tyűh, tyhű, tyü, tyjú, tyhúj
1. (tréfás, gúnyos is) <Álmélkodás, csodálkozás, meglepetés kifejezésére.> Tyű, mekkora ház! Tyű, mennyi ember! Tyű, hogy megnőttél! Tyű, de kicsípted magad! Én egy görbe szeggel felnyitottam [a ládát], no ott volt ám pénz, tyhúj! (Jókai Mór) Sok? sok bizony. – Ugyan. – 300,000 forint. – Tyjú? Az szép. (Tolnai Lajos)
2. <Nagy öröm, elragadtatás, lelkesedés kifejezésére, gyakran olyankor, amikor meglepetés, csodálkozás mozzanata is színezi az érzést.> Tyű, soha jobbkor nem jöhettél volna! Tyű, de jó dolgom lesz! Tyhű, de jó, hogy kinéztem az ablakon, ott jön Kortyondi, ez minden szőlőmet megeszi, ha el nem dugom. (Jókai Mór) Tyű, milyen kedvünk kerekedett [az ivástól]! (Gyulai Pál) Én [a gyermek] már füleltem; már mesél; tyhű, boldog lettem, de jó volt, mesél a zörgő szekéren a paraszt. (Móricz Zsigmond) || a. <Nagyfokú tetszés kifejezésére, rendsz. a csodálkozás árnyalatával.> Tyűh, a teremburáját, de gyönyörű gyerek! (Mikszáth Kálmán) Tyhű, de szép ma, Mina néném! (Móricz Zsigmond) || b. <Káröröm kifejezésére.> Tyű, de nagyot néz majd, ha észreveszi, hogy nem hívták meg!
3. (tréfás is) <Csodálkozással vegyes megrovás, rosszallás, elítélés, nemtetszés kifejezésére.> Tyű ennek fele se tréfa! Tyű, ahhoz fiatal vagy még! Megmondtam neki [= a szultánnak], hogy éppen azért értesítettem őket [= Perényiéket] a szultán jöveteléről, mert kímélni akartam a német táborban levő magyarokat. – Tyűh, ez hiba volt! (Gárdonyi Géza)
4. <Bosszúság, bosszankodás, felháborodás, harag kifejezésére, gyak. szitokszóval együtt.> tyű, a fene egye meg, minek csinálnak ilyet? Tyű, az áldóját! Ezt jól megcsináltuk [= elrontottuk, rosszul tettük]! Tyhű, azt a rusnya békafejű teremtésit annak a fügefán termett kontyos öregapódnak! (Gárdonyi Géza)
5. <Annak kifejezésére, hogy vmi hirtelen eszünkbe jutott, amiről megfeledkeztünk, amire nem gondoltunk, gyak. a bosszankodásra is utalva.> Tyű, most jut csak eszembe…! Tyű, erre nem gondoltam! Tyű, a kiskésit! Erre nem is gondoltam. (Krúdy Gyula)
6. <Ijedtség, meghökkenés kifejezésére, rendsz. a meglepetés mozzanatára is utalva.> Tyű, hát ez mi volt? Tyhű kutya teremtette! hol a tárcám? (Gárdonyi Géza)
7. (ritka) <Hirtelen támadt testi fájdalom jelentkezésekor ejtett szó.> Tyű, de megszúrtam az ujjamat!
