udvarbíró
udvarbíró főnév (történettudomány)
1. <A XIII. századig> a királyi várhoz és birtokhoz tartozó népek bírája, a későbbi alispán.
2. A király udvarmestere.
3. <Főnemesi udvarban> a tiszttartó, a kulcsár szerepét betöltő személy. Konyhában a szakács kuktáival, pincében az ispán s udvarbíró… mindenki lármáz, parancsol, veszekszik. (Eötvös József) Mint egy lelkes udvarbíró, úgy intézkedett, működött a vendégek körül. (Tolnai Lajos)
udvarbírói; udvarbíróság.
