ugyanakkor
ugyanakkor [n-a] határozószó, mutató
1. Ugyanabban az időben, éppen v. pontosan akkor, amikor az előzményekből ismert v. a mellékmondatban részletezett esemény történik; épp(en) akkor. A fia megházasodott; ugyanakkor a lánya is férjhez ment. Ugyanakkor, amikor a szomszédja, ő is vett egy házat. Midőn nejének udvarolt, … ugyanakkor egy más nőhöz a leghőbb szerelemben áradozik. (Gyulai Pál) Három aranykarika csörrent meg ugyanakkor Vilma kézcsuklóján. (Krúdy Gyula)
2. <Több személy közös cselekvésével kapcs., több történéssel kapcs.:> ugyanabban az időben: egyidejűleg. Ugyanakkor érkeztek.
3. (kissé pongyola beszédben) <Együttjáró tulajdonságok, főleg ellentétesek kapcsolására, az időbeli mozzanat háttérbe szorulásával:> egyszersmind; egyben. Szép, (de) ugyanakkor könnyelmű nő.
ugyanakkori.
