úgyis
úgyis [gy-i] kötőszó és határozószó, (népies) ugyis
I. kötőszó (hangsúlyos)
1. <Rendsz. tagadó, tiltó v. negatív értelmű állító, felszólító mondat után következő, állító értelmű megokoló v. magyarázó m, tagmondat kapcsolására, utalásként az okra, ill. az érvre, amellyel az állítást mint természetest, magától értetődőt közöljük.> Mert nyilvánvaló, hogy…; hiszen (különben is.) Felesleges elmondani, úgyis tudja mindenki. Kár sietni, úgyis elkéstünk már. Ne higgy neki, úgyis becsap! Ne búsulj érte, úgyis rossz volt már. Fölösleges dolog [a napnak] sütnie oly nagyon, A juhásznak úgy is nagy melege vagyon. (Petőfi Sándor) Azt nem mondhatja, hogy egyáltalán nincsen semmi. Úgyis felelnie kell. (Kosztolányi Dezső) || a. <Pozitív értelmű állító v. felszólító m, tagmondat után, az előbbihez hasonló értelmű mondatban, tagmondatban:> azért, mert (hiszen); hiszen. Tessék leülni, én úgyis elmegyek. Igyunk derűre, Igyunk borúra, Úgyis hol kedvre, Úgyis hol búra Fordúl az élet. (Kölcsey Ferenc) Süttetném még magam erővel A sugaras déli verővel, Míg fennjár még napom, Maholnap úgyis este lesz már. (Tóth Árpád) Vettem egy jó Browningot, és ki is fizettem – a bélyegpénzből. Most már úgyis mindegy, mindegy!… (Babits Mihály) || b. <Magyarázó értelmű mellékmondatban, a vonatkozó névmás v. vonatkozó határozószó után.> Amint patakzó könnyeit kissé felszárította, letette a varrást, amely ugyis hiába hevert az ölében. (Móricz Zsigmond)
2. <Vminek hiábavaló, céltalan voltát tartalmazó tagmondattal szemben az ellenvetést nyomatékosan kiemelő m, tagmondat kapcsolására:> akkor is; anélkül is; különben is; mégis. Hiába hallgatsz, úgyis tudom, mit akarsz mondani. Nekem beszélhetsz, úgyis tudom, hogy hazudsz. Úgyis megteszem, hiába akarsz lebeszélni.
3. <Annak érzékeltetésére, hogy a beszélő szerint nem baj, hogy a szóban forgó esemény megtörtént, az említett helyzet bekövetkezett; belenyugvás, beletörődés kifejezésére. Szép kis érem volt, noha hátulja megkopott már. De azon ugyis csak magyarázó írás állott valamikor. (Gárdonyi Géza) || a. <Belenyugvás, beletörődés és elszántság kifejezésére.> Most már úgyis mindegy! Csupa rózsákat nyílott a vérem, haragos, tüzes, bő szerelmi rózsákat. Kun Marcella lehajtotta a fejét, megcsókolt s ezt mondta: – Most már úgyis mindegy, te akartad, én megmondtam neked. (Ady Endre)
4. <Más kötőszóval bevezetett mellékmondatban, a bevezető kötőszóval együtt, a szembeállítás kifejezésére, ill. kiemelésére; a noha, habár, holott kötőszóval bevezetett tagmondatéhoz hasonló értékkel.> Mindig zavarnak, mikor úgyis annyi a dolgom. Olyat kérdezett, amit úgyis jól tudott. Az adóval van összefüggésben, mely már úgyis elég nagy, de… mindig nagyobbodik. (Mikszáth Kálmán)
II. határozószó <Nyomósító szóként, vmely mondatrész előtt, az állítás megokolására.> Amúgy is, egyébként is; különben is. A nélkülözéstől úgyis legyengült szervezete csak nehezen győzte le a betegséget. Lebontották a háborúban úgyis megrongálódott falakat. S a résztvevésig úgyis megpuhúlt | Melinda tán öleléssel is köszön | el nem rabolt birodalmáért. (Katona József)
