újra
újra [ú v. u] határozószó, igekötő, mondatszó és főnév
I. határozószó
1. A szóban forgó cselekvést, történést, jelenséget megismételve; megint, ismét; újból. Újra megválasztották elnöknek. || a. A szóban forgó, rövidebb-hosszabb ideig szünetelő cselekvés, állapot, folyamat v. időtartam folytatásaként, ill. megismétléseként, visszatéréseként; megint, ismét; újból. Újra kezdi ←. Most újra jókedve van. Újra kezd esni. Újra hozzálát a munkához. Újra itt a tél. Európa csendes, ujra csendes. (Petőfi Sándor) A mulatság folyt, de már lankadtan. Majd estefelé élénkül fel újra. (Mikszáth Kálmán) || b. (állítmányként) (választékos) Ismét mondom, megint hangoztatom. Hamupipőke a magyar kín. | Mégis és újra: föl a szívvel. (Ady Endre)
2. (ritka) <Vmely cselekvés v. folyamat befejezése után annak elölről való kezdése esetén:> még egyszer, de másképp; újból (2). Újra megcsinálja az egész tervet. Újra megírta az egész cikket.
3. (régies) <Hasonló személyek, tárgyak, esetek felsorolásában, számbavételében:> megint csak; is, szintén, ugyancsak. Gyilkosa hát nem ez… újra nem ez. (Arany János)
4. Újra meg újra: (egymás után) többször is megismételve. Olyan izgatott volt, hogy újra meg újra elmondta ugyanazt. Ocskay maga újra meg újra elolvasta a finom vászonra írott sorokat. (Jókai Mór) Föl-földobott kő, földedre hullva Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. (Ady Endre)
II. igekötő
A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. az újra- igekötős címszavakat, főleg igéket.>
B. <Önállósítva, újra- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. elhangzott állítás megerősítéseként, a szóban forgó igével egyértékű. Újrakezded az egészet? – Újra hát [= igen, újra kezdem], mi mást tehetnék?
III. mondatszó (elavult) <vmely előadott szám megismétlésére felszólító kiáltásként:> hogy volt! Újra!
IV. főnév
1. (elavult) Az e szóval való felkiáltás vmely műsorszám megismétlésére. A fővárosi vendégek tapsolnak s „újrát” kiáltanak. (Csiky Gergely) Föltámadtak lelkében… a dal, a tánc, a felrivalgó: újra, hogy volt, éljen. (Tolnai Lajos)
2. Újrázott, megismételt tánc. Hét újrát végig tudtak táncolni. (Herczeg Ferenc)
Szóösszetétel(ek): újraolvasás; újraszervezés; újratördelés.
