ultimátum
ultimátum főnév -ot, -a (régies írva: ultimatum is)
1. (politika) <Súlyos nemzetközi ügyben> vmely államhoz intézett végső felszólítás, követelés, amelynek a megszabott határidőig való nem teljesítése v. a válasz elmulasztása, ill. nem kielégítő volta a két állam diplomáciai kapcsolatának, békés viszonyának megszakítására és háborúra vezethet. Az ultimátum határideje; ultimátumot intéz vmely államhoz, ill. hivatalos képviselőjéhez; teljesíti, visszautasítja az ultimátumot. Megtagadta az ultimátum teljesítését. A fejedelmi hadsereg ultimatumát megviszi a német főhadiszállásra… Czelder Orbán ezredes. (Jókai Mór) || a. (politika) Az ezt tartalmazó diplomáciai jegyzék. A nagykövet átadta az ultimátumot.
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Általában fenyegetéssel kísért nyomatékos, végső követelés, parancs. Ez a felszólítás ultimátum számunkra.
ultimátumos.
