uszály
uszály főnév -t, -ok, -a
1. (ruházkodás) <Díszes – pl. estélyi, esküvői – női ruhán> a szoknya erősen meghosszabbított, járás közben a földet söprő hátulsó része. Felfogja uszályát; vkinek az uszályát hordozza: (átvitt értelemben is) önálló cselekvés, gondolkodás nélkül, megalkuvóan szolgálja vkinek az érdekét. Két apród vitte a vár úrnőjének uszályát. A királyné nem lehet mindig királyné, hanem holnap uszályt visz magánál kisebbek után. (Jókai Mór) A nők – itt többnyire könnyűvérű, éjszakai nők találkoztak – farsangi jókedvvel emelték kezükkel uszályukat. (Krúdy Gyula) || a. (vallásügy) Magas rangú katolikus papok ünnepi öltözékének hosszú hátsó függeléke, amelyet szertartások, körmenetek alkalmával felemelve visznek utánuk.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Madár farkán> hátul leomló, elnyúló, hosszú farktollak összessége. Egy fejedelmi páva ül csendesen, hosszú aranycsillogó uszályát a földig eresztve alá. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Üstökös, felhő elnyúló vége. A fekete fellegek oly alant járnak, hogy uszályaikkal szinte a hullámokat söprik. (Jókai Mór) Az égen fényes üstökös: uszálya Az ég felétől le a földre ér. (Vajda János)
4. (hajózás) Fából v. vasból épült, rendsz. teherszállításra való, hajtógép nélküli vízi jármű, amely a vízfolyással v. géperejű hajó által vontatva tud haladni. Az uszály kormányosa. A vontató gőzös az uszályok egész sorát húzza maga után. Az utolsó uszályt rakodtuk: angol gépeket hozott. (Gelléri Andor Endre)
5. (átvitt értelemben, tréfás, gúnyos) Kisebb csoport, amely hízelkedésből, vmilyen előny reményében vkit követ, vki után vonul. Egész uszály vonult a lány után. Ő is beállt az uszályba. || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Vkit vmilyen előny, haszon reményében v. szolgalelkűségből, megalkuvóan minden téren követő csoport. Vkit az uszályába vesz, vkinek az uszályához tartozik. || b. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, rosszalló) Vkinek, vminek az uszályába kerül v. uszályába szegődik: ellenséges, káros ideológiájú személynek, iránynak, ilyen ideológiának hatása alá kerül, hozzászegődik úgy, hogy az szabja meg további gondolkodását, cselekvését. Az író a nagytőke uszályába került. A béke ellenségeinek uszályába szegődőtt.
Szóösszetétel(ek): uszályhajó; uszályvivő; uszályvontató.
uszályos; uszályú.
