úttalan
úttalan melléknév, határozószó és főnév
I. melléknév -ul Olyan <terep>, ahol nincs út; út nélküli. (ritka) Úttalan út: ki nem épített, alig járható út; úttalan utakon: út (1) nélküli helyeken haladva, árkon-bokron át. Sok napot és még több boldogtalan éjet utaztam Úttalan út rögein. (Vörösmarty Mihály) Úttalan rengeteg, parttalan folyamok állták el útjokat. (Jókai Mór) Úttalan utakon estig bandukoltak. (Mikszáth Kálmán) Akár egy hetet is eltölthet, míg ezen az úttalan síkságon élő ember erre téved. (Móricz Zsigmond) Rút, kopasz táj volt, csupa | tönk s tövis, napvert s úttalan. (Szabó Lőrinc)
II. határozószó (ritka) Az utat figyelembe nem véve, egyenes irányban, nem az úton haladva. Úttalan jön a pusztán keresztül s vágtában. (Móricz Zsigmond)
III. főnév (ritka, irodalmi nyelvben) Nehezen járható, járhatatlan, úttalan út. Óh, milyen édes, tiszta … illat! behúnyt szemmel megismerném, … és követném, mint nyomot a kutya, utakon és úttalanokon át. (Babits Mihály)
úttalanság.
