üdvözül
üdvözül tárgyatlan ige -t, -jön, (régies) idvezül [ë v. e], (ritka) üdvezül [ë v. e]
1. (vallásügy) <Keresztények szóhasználatában:> az üdvösségben (1) részesül, annak birtokosa lesz. [Mohamed] azt tanítá, hogy háromféle írott törvényt adott ki az Úr az embereknek – mindenikében lehet üdvezűlni. (Mikes Kelemen) Ne üdvözűljek, hogyha nem igaz. (Madách Imre)
2. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Minden képzeletet felülmúló – rendsz. szerelmi – boldogságban van része. Üdvezűlök, Hogyha kebled megcsókolhatom. (Petőfi Sándor) Igazi gyönyör volt-e és nem mámorital [= mámorító ital] káprázata, amitől idvezült? (Jókai Mór)
Szólás(ok): ld. megtér.
üdvözülés; üdvözülő.