ügyelet
ügyelet [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (hivatalos) <Vmely hivatal, intézmény keretében> a sürgős intézkedést, azonnali beavatkozást kívánó ügyek, esetek elintézésére hivatott személy(ek) készenléti szolgálata. Állandó ügyelet a baleseti kórházban, a mentőknél, a tűzoltóknál; laktanyai, rendőrségi ügyelet. || a. (hivatalos) A hivatali időn, munkaidőn túl tartott készenléti szolgálat. Éjjeli ügyelet a gyógyszertárban, a rendőrkapitányságon; ügyeletet tart. [A vendég] mindenkitől elköszönt; mennie kellett a malomba, éjszakai ügyeletre. (Nagy Lajos)
2. (hivatalos) Ennek ideje. Az ügyelet alatt nem történt semmi említésre méltó esemény.
3. (hivatalos) Az ilyen szolgálatot ellátó dolgozók együtt. Már az ügyelet is hazament.
4. (régies) Felügyelet, ellenőrzés. Az atyai ügyelet határain kívül már megunta a kalandozást. (Vörösmarty Mihály) Azt mondá Doráról, hogy nincs elég ügyelet alatt. (Kemény Zsigmond)
5. (régies) Vkire, vmire fordított figyelem, tekintet, gondoskodás. Óhajtanám a tudományos világ figyelmét felhívni: egy eddigelé ügyeletre nem méltatott … tárgyra. (Jókai Mór) Gézára nagy ügyelettel lesznek. (Gyulai Pál)
Szóösszetétel(ek): kapuügyelet.
ügyeleti.
