ügyszeretet
ügyszeretet főnév (sajtónyelvi)
Vkinek vmely rábízott v. elvállalt ügy v. munka iránt érzett lelkes odaadása, buzgósága. Nagy ügyszeretettel foglalkozik vmivel. Lélektelen hivatalnok, nincs benne ügyszeretet. Sokszor hallottam színészeinktől, hogy … Pesten nem önérdekből, hanem tiszta merő ügyszeretetből játszanak. (Vörösmarty Mihály) Hű ragaszkodást tapasztal társai részéről [az], aki szorgalom, ügyszeretet, feláldozó tehetség, türelem által magát kedvessé tevé. (Jókai Mór)
