ügyvitel
ügyvitel főnév (hivatalos)
Vmely intézmény, testület v. vállalat ügyeinek állandó szabályokhoz kötött, folyamatos intézése. → Megbízás nélküli ügyvitel; az ügyvitel egyszerűsítése; a bankok, az igazgatói iroda ügyvitele; a szövetkezetek ügyvitele. A vállalat ügyvitelét a vezérigazgató irányítja. Megváltozott a minisztériumok ügyvitele. Márkházy … a török udvar titkos ügyvitelének feje volt. (Kemény Zsigmond)
ügyviteli; ügyvitelű.