üldözés
üldözés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában az üldöz igével kifejezett cselekvés, mozgás, tevékenység; az a cselekvés, hogy vkit, vmit üldöznek, ill. ritk. az a tény, hogy vki üldöz vkit.
1. Vkinek, vminek nyomon követése, űzése, kergetése, hogy elfogják, ártalmatlanná tegyék, v. hogy vhonnan elűzzék. Az ellenség, a szökevények, a tolvajok, a megsebzett vad üldözése; folytatja, abbahagyja az üldözést.
2. Vkinek, vmely közösségnek az a törekvése, tevékenysége, hogy személy(eke)t v. vmely közösséget tönkretegyen, megsemmisítsen. Menekül vkinek az üldözése elől. Nemesült atyáink Mennyi belső tűz, fene üldözések Ostorát nyögték! (Berzsenyi Dániel) Itt nincs mit félnünk a király üldözéseitől. (Szalay László) || a. Vmely személynek, közösségnek elvi v. személyes okból, ellenszenvből, rosszindulatból, bosszúból, gyűlöletből való elnyomása, háttérbe szorítása, létének, működésének veszélyeztetése; vkinek kárára v. vesztére törés. Borzalmas, kegyetlen, kíméletlen üldözés; a haladó gondolkodásúak üldözése. || b. Bizonyos, a közösségre káros magatartásnak, jelenség(ek)nek, cselekmény(ek)nek a megszüntetésére irányuló határozott, erélyes törekvés. A közösségi tulajdon elleni bűncselekmények, a korrupció, a protekció, a visszaélések üldözése.
Szóösszetétel(ek): keresztényüldözés; zsidóüldözés.
üldözési.
