ülep
ülep [e] főnév -et, -e [ë, e], (népies) üllep (kissé bizalmas, szépítő, eufemisztikus kifejezésként)
1. A testnek az a része, amelyen ülünk; fenék, vkinek az alfele. Megrakja az ülepét; nagy ülepe van. Gyuró … oly kényesen szedé lábait, hogy azok minden emelésre ülepét érinték. (Vörösmarty Mihály) Nem dolgoznak. Vesznek, meg eladnak, azután egész nap ülnek az ülepükön. (Nagy Lajos)
2. A nadrágnak v. a gatyának az a része, amely ezt takarja. Kiszakadt a nadrágod ülepe. Az ország azért rendelte A sátoros ünnepet, Hogy akkor ne koptassátok Gyülésben az üllepet. (Jókai Mór)
ülepű.
