ülés
ülés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Az ül igével kifejezett cselekvés, állapot. Görbe, görnyedt ülés; → törökülés; lóháton, nyeregben ülés. || a. Ennek vmely módja <a kísérő érzés szempontjából>. Kemény, kényelmes, puha ülés esik vmin. Jobb az ülés rajta, mint a gyenge mohán. (Arany János) Milyen ülés esik ezen a kanapén? (Csiky Gergely) || b. (festészet, szobrászat) Az a helyzet, amelyben a képzőművész valakit lerajzol, megfest, megmintáz bizonyos időtartam alatt. Még egy ülés van hátra. Hat ülésben készült el az író szobra.
2. Ülőhely. → Zenekari ülés; üléssel kínál vkit. Ebben az autóban négy ülés van. Csak állottam a malom belsejében, az ajtó közelében; – nem kínált meg senki üléssel. (Móricz Zsigmond) || a. <Járművön> az a deszkából v. más anyagból készült (berendezési) tárgy, amelyre az utasok ülni szoktak. Fapados ülés; → guruló ülés; hátsó ülés; → kis ülés; párnázott ülés. Föltették az ülést a kocsira. A haladó kocsiban, az első ülésen … valami gyanúsat sejt a mesterné asszony. (Tömörkény István)
3. Vmely szervezet, közület, testület, (irodalmi, tudományos stb.) társaság tagjainak hivatalos tanácskozása. Akadémiai, alakuló, bírósági, bizottsági, felolvasó, képviselőházi, képviselőtestületi ülés; nyílt, összes, rendkívüli ülés; → plenáris ülés; teljes, zárt ülés; ülés közben; az ülés után; ülésen kívül; az ülést bezárja v. berekeszti, elnapolja, felfüggeszti; feloszlatja, kitűzi, másnapra halasztja, megnyitja, összehívja, vezeti az ülést; ülést tart. A képviselőház ma ülést tart. Tarts hát, oh Démos [= nép], most mindjár ülést … és ítélj. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Ennek az ülésnek sincs más jogcíme a megéneklésre, mint hogy az utolsó volt. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): 1. ülésnap; üléssor; üléssorozat; ülésterem; 2. erkélyülés; kocsisülés; lengőülés; lovaglóülés; páholyülés; pótülés; tanácsülés; vitaülés; záróülés.
üléses; ülési; ülésű.
