ünnepel
ünnepel [e-ë] ige -ek [ë] v. ..plek [ë], -ünk v. ..lünk; -t (..plett) [ë], -jen [ë]; -ni v. ..pleni [e]
1. tárgyas <Vmely ünnepet, ill. vki v. vmely közösség számára jelentős napot> az élet szokott rendjétől eltérő módon, rendsz. hétköznapi munkáját szüneteltetve, az illető ünnepen szokásos tevékenységgel, cselekményekkel tölt. Április 4-ét, május 1-ét ünnepeljük. A húsvétot legtöbb helyen sajátos népszokásokkal ünneplik. A család az édesanya születésnapját ünnepli. || a. Ünnepel vmit: vmely eseménnyel, alkalommal kapcsolatos örömét kifejezi. Az egész sajtó a legújabb híd avatását ünnepli. A választási győzelmet ünnepli. A rab írót oly örömmel S diadallal hoztuk el, Aminőt ez az öreg hely [= Buda] | Mátyás alatt ünnepelt! (Petőfi Sándor) Ne gyászold sírom [= halálom], hanem ünnepeld! (Reviczky Gyula) || b. tárgyatlan Ünnepet tart, ünnepet ül. Ma az egész város ünnepel. Ünnepel Esztergom, mint a haza szíve. (Arany János) Katalin árván és szegényen maradt, azonban a rokon, akinél ünnepelt … magához vette. (Gyulai Pál) || c. tárgyatlan Ünnepnapot valahol eltölt, rendsz. kellemes környezetben. Karácsonykor hol ünnepeltél? || d. tárgyatlan (ritka, bizalmas) Nem dolgozik, munkaszünetet tart. Tegnap mulatott, ma ünnepel.
2. tárgyas Szeretetének és tiszteletének különféle jeleivel bizonyos ideig körülvesz, elhalmoz, kül. megtisztel, dicsőít vkit. A közönség percekig tartó tapssal ünnepelte a kiváló művészt. Mindenütt lelkesen ünnepelték a hazatért olimpiai bajnokokat. Ha dalaim hir-szárnyra kelnek, S mint költőt szerte ünnepelnek: A kék ruhás lány, fogadok, Megbánja még, hogy elhagyott! (Reviczky Gyula) Az Embert ünnepeljük, | Az Embert, aki alkot. (Juhász Gyula)
Igekötős igék: megünnepel.
ünnepelhető; ünnepeltet.
