ünnepi
ünnepi [e] melléknév -en [e] v. -leg [e], -bb
Ünneppel kapcsolatos, rá vonatkozó v. jellemző, akkor szokásos. Ünnepi ajándék, alkalom, beszéd, csend, ének, felhívás, felvonulás, hangulat, istentisztelet, játék, körmenet, szónok, szónoklat. Ezek a percek ünnepiek. Ekkor az orgona elnémúl és ünnepi csönd lesz. (Arany János) A szomszéd toronyban üti az óra a tizenkettőt, s nyomban utána ünnepi méltósággal szólni kezdenek a népekhez a harangok. (Tömörkény István) Ha … hozzájutott egy-egy hordócskához, ünnepi kedvvel éldelte. (Kaffka Margit) || a. A hétköznapinál, a megszokottnál díszesebb, dúsabb, a maga nemében fényesebb. Ünnepi dísz, ebéd, előadás, kép, kiadvány, külső(ségek), lakoma, műsor, öltözet, szám, ülés, vacsora. Mindenütt a virág! minden oly ünnepi! (Arany János) Társnéi karján, ünnepien felpiperézve, a váró sokaság elé lépett. (Jókai Mór) Öltözzünk ünnepi ruhába. (Mikszáth Kálmán) || b. (ritka, régies) Ünnepileg: ünnepélyesen. Habila s leányok ünnepileg öltözve jőnek. (Vörösmarty Mihály) Vigyük ünnepileg a földmivelő szerszámokat újra falunkba. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
