ürít
ürít ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e] (-ni)
1. tárgyas (rendsz. határozóval) <Vminek folyékony v. szemekből, szemcsékből álló tartalmát> úgy önti, bocsátja, folyatja, távolítja el vhová, hogy a szóban forgó anyag tartója üres lesz. A szemetet a kocsiba üríti. A méh a nektárt a lép sejtjeibe üríti. || a. tárgyas (rendsz. határozóval) <Vmit tartalmazó, befogadó tárgyat> fokozatosan üressé tesz, úgy, hogy tartalmát kibocsátja, eltávolítja. (választékos) Poharat, serleget stb. ürít: kiissza a poharat, serleget stb.; (választékos) poharát, serlegét stb. vkire, vkinek egészségére, vkiért, vmiért üríti: iszik vkinek az egészségére v. vminek az üdvére, virágzására. Fenékig üríti az élvezetek, az öröm, a szenvedések → poharát. Egyik poharat a másik után ürítette. A zsákot a hombárba ürítette. Ürítsünk … serleget … az istentelen pogányok börtönéből szerencsésen kiszabadult Elemérért! (Kemény Zsigmond) Valami ismeretlen mámor kelyhét … nem bírja addig letenni, míg fenékig nem üríté. (Jókai Mór)
2. tárgyas (ritka) Sorra eltávolít vmit vmiből v. vkiket vhonnan. A katonaság most üríti a teret, a várost.
3. tárgyas (választékos) <Személy, állat mirigyeinek, kiválasztó szerveinek termékét> magából kibocsátja. Véres vizeletet ürít. || a. (tárgy nélkül) (ritka, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Székelést okoz. Ez a gyógyszer hatékonyan ürít. || b. tárgyatlan (rendsz. határozóval) (ritka, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Szükségét végzi. Hová ürített a kutya? Itt ürített a szobában.
4. tárgyatlan (katonaság) Vmely tűzfegyverből a kilőtt lövedék hüvelyét v. a ki nem lőtt lőszert eltávolítja. Üríts!: <vezényszóként>.
Igekötős igék: átürít; beleürít; hozzáürít; kiürít; odaürít.
ürítés; ürített; ürítget; üríthető; ürítő; üríttet.
