ürü
ürü főnév -t, -je [e], (régies v. tájszó) ürű
Herélt kos. A pap a cigánnyal hamarosan megnyúzza az ürűt. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka) Ennek húsa mint emberi táplálék, ill. kész étel. Fokhagymás ürü.
Szóösszetétel(ek): 1. ürübárány; ürüfaggyú; ürügerinc; ürügulyás; ürühús; ürünyáj; ürüpaprikás; ürüszegy; ürüszelet; ürütokány; ürütoklyó; ürüvagdalék; 2. vezérürü.
