üst
üst főnév -öt, -je [e]
1. Rézből v. vasból készült, domború fenekű, fölfelé szélesedő, kissé kihajló szélű, nagyobb, kétfülű edény; vizet forralnak, ételt, lekvárt, ruhát, szappant főznek benne, v. más konyhai célra használják; kondér. Habverő, lekvárfőző, szapuló üst; az üst fedele; megreped, kilyukad az üst; befödi az üstöt; üstöt foltoz. A konyháról minden üstöt és kondért kihordtak. (Gárdonyi Géza) A legények tüzet raktak a kemence mellett épített katlan alá, vizet hoztak az üstbe, forralni kezdték a vizet. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Kisüst.
3. (műszaki nyelv) Nagyipari, főleg vegyi ipari berendezéseknek fémből készült, üsthöz (1) hasonló alakú alkatrésze. A finomító üstje.
4. (kohászat) Tűzálló anyaggal bélelt, kiöntő csőrrel ellátott edény fémek olvasztására s a megolvadt fémnek formákba öntésére. Billentős, lapos, villás üst.
Szóösszetétel(ek): 1. üstcsináló; üstfedél; üstfenék; üstfoltozás; üstfoltozó; üstforma; üstkészítő; üstkő; 2. habüst; kisüst.
üstnyi; üstös.
