üstökös
üstökös melléknév és főnév
I. melléknév -en [e]
1. (régies) Olyan <személy, csoport>, akinek üstöke (1) van, ill. olyan <fej>, amelyen üstök van. Üstökös őseink … tiszta magyarsággal szólottak. (Kármán József) Üstökös ifjú had zúgó karikással, Kerüli a ménest rohanó futással. (Arany János) || a. (állattan) Szőrből, tollból álló, üstökszerű fejdíszt viselő <állat>. Üstökös gém, pávián, tyúk.
2. Üstökkel (3) körülvett, ebben folytatódó, végződő. Üstökös csillag. Szemed égjen, mint az üstökös láng. (Vörösmarty Mihály) E nagy világon mindennek van mása, Bujdosó, üstökös csillagnak van társa. (Vajda János)
3. (tájszó) Üstökkel (4–5) ellátott, díszített. Üstökös ház, tető.
II. főnév -t, -ök, -e [e]
1. Olyan égitest, amely többé-kevésbé csillagszerű magból, ezt körülvevő ködszerű burokból és rendsz. hosszú, fénylő csóvából áll. Periódikus üstökös; az üstökös csóvája, farka; az üstökös magva ←. A Halley-féle üstökös 76 évenkint tér vissza. Üstökös a mennyég bús mezejét szántja. (Arany János) Az égen fényes üstökös; uszálya Az ég felétől le a földre ér. (Vajda János) Az emberi bolygók útja kiszámíthatatlan, s néha kisiklik, mint egy üstökösé. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Az emberiség életében, a történelemben> ritkán és előzmények nélkül feltűnő, gyorsan elmúló jelenség, ill. népe történetében nagy szerepet vivő, történelmi hivatást betöltő szellemi nagyság. Petőfi, az üstökös. Ne hozd elő Széchenyit, az üstökös volt. (Vas Gereben)
Szóösszetétel(ek): üstököscsóva; üstökösfény; üstökösmag; üstököspálya; üstökösrendszer.
