ütemes
ütemes [e-ë] melléknév -en [e], -ebb [e]
Olyan <cselekvés, hang, jelenség>, amelyben ütem van, ill. amely ütemben, ütem szerint történik. Ütemes evezőcsapások, lépés, taps, zaj; az üllő ütemes csengése; a vízimalom ütemes zúgása. A szív ütemesen dobog… A katonák ütemes léptekkel haladtak. Ütemesen tapsoltak. Sárga, egyforma vakondok arcok, ősz hajak mozogtak egyformán, ütemesen. (Karinthy Frigyes) Lihegések nesze hallatszott át, a vulgáris szerelem halk és ütemes zenéje. (Babits Mihály)
ütemesít; ütemesség.
