ütközik
ütközik tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -zék (-zön)
1. Vmibe ütközik: vmilyen irányba haladva, gyors mozgás v. mozdulat közben, rendsz. nagy erővel nekimegy, nekiütődik vminek. Vö: beleütközik. A hajó egy sziklába ütközött. Két repülőgép egymásba ütközött. [Zágony] ásója egy szekrénybe ütközik. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben) Vmibe ütközik vki, vmi: vmi akadályozza, megakasztja bizonyos irányú haladásában, terve megvalósításában. Akadályba ütközik; vkinek az érdekeibe, korlátokba, nehézségekbe ütközik. || a. (átvitt értelemben) Vmibe ütközik vmi: vmivel, rendsz. az erkölcsi renddel, nem fér össze vmi. A jó erkölcsbe ütközik; szabályokba, törvénybe ütközik. Nem drámai tárgy, … mely nem elég nagyszerű … S e pont az, melyben a vigyázatlan író gyakran ütközik. (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben) Vmi ütközik vmivel: két v. több esemény időpontja azonos időre esik. Két tanár órája ütközik. A két megbeszélés időpontja ütközik.
4. (népies) Ütközik a bajusza, a szakálla: serked a bajusza, a szakálla. Már a szakállad is ütközik, egész férfi lett belőled. (Jókai Mór) Még a bajuszom is alig ütközött, mikor már ott álltam a mohácsi mezőn, és láttam Szulejmán vad hadát. (Gárdonyi Géza)
5. (átvitt értelemben, ritka) Vmibe ütközik vmi: vmely érzékszervre feltűnően hat. Vkinek a szemébe ütközik vmi. A halovány fény … arcába ütközék. (Petőfi Sándor) Ütközik a szembe láncsa futó fénye. (Arany János)
6. (költői) Megütközik (1). Csak volt a kapitányban ész, és nem ütközött? (Garay János) A magyar seregnek ütközni se kellett. (Arany János)
7. (átvitt értelemben, régies) Mi ütközött belé v. hozzá: mi ütött belé? Hát tehozzád mi ütközött …, hogy így rám rontasz? (Jókai Mór)
Igekötős igék: átütközik; beleütközik; kiütközik; megütközik; nekiütközik; odaütközik; összeütközik.
ütköztet.
