ütköző
ütköző melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki, ami (vmibe) ütközik (1–5). Az egymásba ütköző hajók; ütköző csapatok; törvénybe ütköző cselekedet; ütköző előadások; ütköző bajusz. Ajkain, állán pelyhezni kezdett az ütköző férfijel. (Jókai Mór) Zavartan pödri ütköző bajuszát. (Tömörkény István)
2. (műszaki nyelv) Olyan, amibe ütközik vmi, ami az ütközés erejét felfogja. Ütköző felület.
II. főnév -t, -je [e]
1. (átvitt értelemben is) Általában az, ami vmely lökés, ütés elhárítására, felfogására, csillapítására való, alkalmas. Ez a kar állandóan löki a berendezés falát, így ütközőt kell eléje tenni. Az öcsém a családi perpatvarok ütközője.
2. <Sínpályán mozgó kocsik mindkét végén> általában gomba alakú, rugókon megtámasztott szerkezet, amely a vele összekapcsolt v. álló kocsihoz, tárgyhoz való erősebb ütközést mérsékeli, tompítja; lökhárító, lökéshárító. || a. (vasútügy) Ütközőbak.
3. (műszaki nyelv) A zárral szemben levő ajtófélfába v. a falba elmozdíthatatlanul beleerősített vas eszköz, amelynek nyílásába a zár nyelve illeszkedik. A feszített zár végre kipattant ütközőjéből. (Jókai Mór) || a. (műszaki nyelv) A lakatnak V alakú kampója, amely a lakat zárórészébe beleilleszkedik.
4. (asztalosipar) <Kétszárnyú ablakon, ajtón> függőleges léc, amely az egyikre szilárdan ráerősítve, a két szárny érintkezési vonalát fedi. A táblák rézből voltak s az ajtók keményfából, sarkaikon vas ütközőkkel. (Jókai Mór)
5. (műszaki nyelv) A kerékagy belül eső része.
6. (postaügy) <Automata telefonkészüléken> a számtárcsa 0 száma után elhelyezett kis kar, amely a tárcsát forgató ujjat feltartóztatja.
Szóösszetétel(ek): ütközőkészülék; ütközőkorong; ütközőrúd; ütközőrugó; ütközőtárcsa; ütközővas.
ütközős.
