ütő
ütő melléknév és főnév
I. melléknév Általában olyan, aki, ami üt.
1. Olyan, aki, ami egyszer v. többször erőteljes mozdulattal érint, üt vkit, vmit. A lovait ütő kocsis; az asztalra ütő tárgyaló fél; a társát arcul ütő részeg. Ütő legény, aki az ütést álltam: Igy állva, várva vagyok egészen magyar. (Ady Endre) || a. Olyan <személy, tárgy>, aki, amely vmit üt vmibe. A levesbe tojást ütő háziasszony; a falba lyukat ütő golyó; a deszkába szeget ütő ember.
2. Olyan <óra>, amely bizonyos időpontot hangosan jelez. A delet ütő toronyóra.
3. (átvitt értelemben) Olyan <személy, csoport>, aki, amely meglepetésszerűen rátámad több személyre. A rajtuk ütő ellenség.
4. Vmit ütő: olyan <személy, csoport>, aki, amely vmely ideiglenes hajlékot v. települést létesít (vhol). A sátort, tábort ütő úttörők; az erdő szélén tanyát ütő kirándulók.
5. (játék) Olyan <személy, dolog>, aki, ami kártyajátékban vmely lapnak a hatását, értékét, érvényét lerontja, v. sakkban, ill. más játékban vmit a játékból kizár. A bástyát paraszttal ütő sakkjátékos; az alsót ütő felső.
6. Vmit létrehozó, keltő, okozó <személy, dolog>. Nagy lármát, zajt ütő gyerekek.
7. (átvitt értelemben, bizalmas) Olyan, aki hasonlít vmelyik szülőjéhez v. vér szerinti őséhez. A nagyapjára ütő gyerek.
II. főnév -t, -je [e]
1. (ritka) <Labdajátékban> az a személy, akinek a labdát ütnie kell; adogató. Most te vagy az ütő.
2. Olyan eszköz, amellyel vmit ütnek. A mozsár ütője: rúd alakú, a két végén lapos bunkóban végződő eszköz, amellyel a mozsárban vmit megtörnek; a cimbalom ütője: párnázott bunkóban végződő vékony botocska, amellyel a húrokat ütve megszólaltatják; verő. A legénye kőmozsárt teve Elé, ütővel. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. (sport) <Tenisz-, asztalitenisz-, jégkorong- stb. játékban> a labda v. a korong ütésére haszn. sporteszköz. Nagyon jó ütőd van. Hol vetted ezt az ütőt? || b. (zene, bizalmas) Ütők: ütőhangszerek.
3. Harangnak, csengőnek, óraszerkezetnek az az (alkat)része, amely ütéssel szólaltatja meg a hangforrást. A harang, az óra ütője. Az állóóra mindkét ütőjével rákezd verni. (Jókai Mór)
Szólás(ok): (népies) megáll benne v. kiesik belőle az ütő: annyira meglepődik, elképed v. megijed, hogy a szava is eláll, szinte megdermed.
Szóösszetétel(ek): 1. ütőeszköz; ütőfelület; ütőfúrás; ütőfúró; ütőgép; ütőgomb; ütőkészülék; ütőszeg; ütőszerkezet; ütőszilárdság; 2. harangütő; hátulütő; labdaütő; olajütő; pártütő; pingpongütő; teniszütő.
ütős.
