ütődik
ütődik tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék (-jön)
1. Mozgás közben, rendsz. véletlenül, hirtelen, erősen érint egy más, szilárd testet, beleütközik és tőle rendsz. taszítást, sérülést szenved. Vö. nekiütődik. Vkibe, vkihez, vkinek, vmibe, vmihez, vminek ütődik; nekem, neked, nekünk, nektek, nekik ütődik. Feje a falba ütődött. Botja a kőhöz ütődött. Egymásnak ütődtek. A király hintaja egy, az útban hagyott malomkőbe ütődött. (Jókai Mór) Palotában más nap nagy riadás támad, Egymásba ütődnek a bódult cselédek. (Gyulai Pál)
2. (átvitt értelemben, ritka, költői nyelvben) Eszébe v. lelkébe ütődik: eszébe jut, felmerül a tudatában. Néha egy új dalt terem önkint húrja … Később, ha megint eszébe ütődik: Álmodta-e, vagy hallotta? – tűnődik. (Arany János)
Igekötős igék: átütődik; beleütődik; hozzáütődik; keresztülütődik; megütődik; nekiütődik; odaütődik; összeütődik; visszaütődik.
ütődő.
