űz
űz tárgyas ige -tem [e], -ött, -zön (választékos)
1. <Futó, menekülő embert, állatot> követ, hogy elfogja v. megölje, v. hogy még messzebbre meneküljön; kerget (1). Űzi az ellenséget; nyulat, vadat űz; (vallásügy, régies) ördögöt űz: a) <babonás szertartás közben> az ördögöt kikergetni véli vkiből; b) több emberből kikergetni véli az ördögöt, v. <vallási, babonás hiedelem szerint> ehhez hatalma, képessége van; (régies) nyomon űz vkit: közvetlenül a sarkában van vkinek, nem lankad az üldözésében. Ellenséget űz mostan serényen [a vén zászlótartó]. (Petőfi Sándor) Padcsapáson, vízomláson Veri, vágja, űzi egyre [a farkast]. (Arany János) Vörös vadat nem űztem havas erdőn. (Kosztolányi Dezső) || a. Vhova űz: ilyen módon arra kényszerít vkit, vmit, hogy vhova fusson, távozzék. Messzire űzte az ellenséget. || b. (átvitt értelemben) [Az álom] A terhes gondokat rabláncához fűzi | Szívünkből a Léthe partjaira űzi. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (régies) <Lassan mozgó személyt, állatot> menésre, sietésre, futásra v. gyorsabb cselekvésre, munkára késztet; siettet, hajt, hajszol. Űzi a lovait. Folyton űzte a cselédeket, hogy siessenek. Júlia … hirtelen orvosért űzé cselédjeit. (Jókai Mór) Irányítja a háztartást, utasításokat ad Julisnak, nógatja, űzi, korholja. (Nagy Lajos)
3. <Vmely gondolat, érzés v. külső körülmény> bizonyos hely elhagyására bír, vhová v. vmit tenni hajt vkit. A nyomorúság a faluból a fővárosba űzte. A sötét házból a félelem a szabadba űzte. Tettre űzi a vágy. A szerelem nagyon űz E te fürtjeid miatt. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Engem mély tavaszi szomorúság Színházba űz, bár napfény kellene. (Juhász Gyula)
4. (átvitt értelemben, költői) <Vmilyen rossz érzést> megszűntet; elűz. Sebét Ottan kötöm be gyámtalan [= gyámoltalan] szegénynek, Ott űzöm éhét. (Vörösmarty Mihály) Üz gondot, unalmat [a tett]. (Arany János)
5. (költői) Űz vmit: gyorsan a nyomában halad vminek, kergetni látszik vmit. Az égen a felhő egymást üzi hajtja. (Vajda János) || a. (átvitt értelemben, költői) Időben nyomon követ vmit, rögtön utána következik. Egymást űzik gondolatai. Kél, szünik a szélvész, a záport űzi verőfény. (Vörösmarty Mihály) Nevetés, káromlás vadul egymást űzi. (Arany János)
6. (hivatalos v. választékos) <Cselekvést jelentő főnévvel alkotott kifejezésekben; helyettük a főnév alapigéjének megfelelő ragozott alakját használni egyszerűbb, természetesebb és olykor helyesebb.> <Vmely főnévvel kifejezett cselekvést, tevékenységet, foglalkozást> rendszeresen, állandóan végez, folytat, művel. Mellékesen űz vmit; ipart űz; kereskedést űz: kereskedik; → versenyszerűen űz vmely sportot; kertészkedést űz: kertészkedik. Milyen sportot űzöl? Mi mesterséged, szólj, mely mívet üzsz? (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Annak a halászatnak, amit a nép űz,… ma is alig van olyan eszköze, amelyet más iparos csinálna, vagy amelyet boltból venne. (Tömörkény István) || a. (gyak. rosszalló) <Vmely tevékenységet> rendszeresen, szokásszerűen folytat, végez. Kicsapongást űz: kicsapong; fajtalanságot űz: fajtalankodik; → kultuszt űz vmiből; sportot űz vmiből: rendszeresen, tüntetően, de komolytalanul tesz vmely többnyire helytelen dolgot; vmilyen propagandát űz. Grimm előtt … már élénken űzték a németek a mitológiai tanulmányokat. (Csengery Antal) Már is igen rég űzöd az ármányt titkon. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
7. (kissé választékos) <Játékot, tréfát> művel, csinál. Csínyt űz (vkivel); → játékot űz vkivel; → tréfát űz vkivel; szabadon űzi játékait. Mennél tovább űzi kisded játékait, annál nagyobb lesz a visszahatás. Ne űzz tréfát velem! A szerző … úgy látszik tréfát űz olvasóival. (Vörösmarty Mihály) Merész játékot űzesz, idegen! (Madách Imre) Egy percig sem maradok ennél a háznál, ahol ilyen gúnyos játékot űznek velem! (Mikszáth Kálmán) || a. (rosszalló) <Állandósult kapcsolatokban:> vmit űz vkiből, vmiből v. vmivel v. (ritka) vkivel: nevetségessé tesz vkit, vmit; bolondot űz vkiből v. vkivel: rászedi, s ezzel nevetségessé teszi; bolonddá teszi; csúfot, gúnyt űz vkiből, vmiből v. vkivel, vmivel: durva módon nevetségessé, csúffá teszi, kigúnyolja; → játékot űz vkiből, vmiből; tréfát űz vkiből, vmiből v. vmivel: nevetségessé teszi, kicsúfolja; tréfát követ el vkinek, vminek a rovására. Ne űzz bolondot az apádból! Rosszakaróim gyermekeiket mintegy biztatták, hogy belőlem, vak emberből gúnyt űzzenek. (Táncsics Mihály) Jellemző sajátsága a magyar katonának, hogy … csúfot űz magából a halálból is. (Vajda János) Hordd el magad, annyit mondok, s belőlünk ne űzz bolondot. (Reviczky Gyula)
8. (ritka, választékos) Fényt (luxust, pompát) űz: a fényűző élet kellékeivel, túlzott kényelemmel, drága, pompás holmikkal veszi körül magát, költséges, fényűző életmódot folytat. A megnyert örökség … arra szolgált nála, … hogy annál nagyobb fényt űzzön. (Jókai Mór) A Balaton is luxust kezd űzni. (Jókai Mór) Azon pompáról, melyet ez ember űz, fogalmam sem volt ez ideig. (Jókai Mór) || a. (ritka, választékos) Luxust v. (ritka) fényt űz vmivel v. vmiből: vminek a fitogtatásával többnek akar látszani, mint ami, többet akar mutatni, mint amije van. Fényt űz csinált érzelmivel nem egy. (Arany János) Az asszonyság abból űzött nagy luxust, hogy tartott egy fehér pincsikutyát. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: beleűz; elűz; kiűz; széjjelűz; szétűz; tovaűz; végigűz; visszaűz.
űzés; űzet; űzhető; űzött.
