üzletel
üzletel [e-ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (-t ragos mértékhat-val is) (bizalmas, rosszalló)
<Adásvétellel nem hivatásszerűen foglalkozó személy> nem egészen kifogástalan módon, rendsz. nyerészkedve ad-vesz kisebb értékű ingóságokat; seftel. Utazás közben mindenütt üzletelt.
üzletelés; üzletelget; üzletelő.
