vad
vad melléknév és főnév
I. melléknév -ul v. -on v. (régies) -an; -abb
1. Eredeti életkörülményei között, természetes környezetben élő, nem gondozott, nem nemesített <állat, növény>. Vad állatfajta, növényfajta; (kertészet) vad csemete: vadon nőtt, ill. nem nemes fa v. bokor magjáról kelt és még be nem oltott facsemete, vadonc; vad hajtás: a) (kertészet) <oltott gyümölcsfákon, szőlőn> az alanyból fakadt h.; b) fattyúhajtás, vízhajtás; vadon tenyészik. A Hármashalom … árkát a vad szederinda lepi el. (Eötvös Károly) Vad indák gyűrűznek körül. (Ady Endre)
2. (régies) Primitív állapotban levő, civilizálatlan <nép>. A hajdani Ausztrália vad törzsei.
3. Könnyen földühödő, az emberre veszedelmes <állat>. Vad bika, csikó, komondor. Felült egy vad ménre. Gím után ők egyre törnek Puszta martján sós tengernek, Hol a farkas … Sohasem járt … De a párduc, vad oroszlán Végig üvölt a nagy pusztán. (Arany János) Ki inti le? – talán a földesúr? – | a juhász vad ebét? (József Attila) || a. Önuralom nélküli, hirtelen haragú, fékezhetetlen indulatú <személy>. Vad bolond. Itt egy vad őrült jár a ház körül. (Vörösmarty Mihály) || b. Erkölcseiben, magatartásában, modorában, viselkedésében erőszakos, durva, nyers, goromba <személy>. Nohát ezek a törökök mégsem olyan vadak …, igazán megbecsülik a magyart. (Gárdonyi Géza) || c. Korlátot nem ismerő, szilaj, féktelen <gyermek>. [Lányok.] Finomak | voltak köztük, szépek, szomoruak | s fiúsan vadak. (Szabó Lőrinc)
4. Olyan <állat>, amely nem szokott az emberhez, nem engedi magát megfogni; félénk. Ez a macska nagyon vad. || a. Az emberekkel való érintkezéstől idegenkedő, emberektől, társaságtól elhúzódó, mogorva <személy>. Vad fiú. Gyere közelebb, ne légy olyan vad! De vadak vagytok egymáshoz, tán most látjátok egymást először? (Tolnai Lajos)
5. Erőszakos, féktelen emberre valló <cselekvés, magatartás, megnyilvánulás>. Vad düh, harag, indulat, szenvedély; vad tekintet; vad kiáltásban tör ki; vadul forgatja a szemét; vadul nekiront vkinek. Szóla vadúl, és a gyávák reszkettek előtte … (Vörösmarty Mihály) A vérem hull, hull, egyre hull … És mi csak csatázunk vadul: Én s a disznófejű Nagyúr. (Ady Endre)
6. (átvitt értelemben, bizalmas) A megszokottól, elfogadottól szélsőségesen, szertelenül elütő, képtelen, hihetetlenül különös. Vad hírek, jelenetek; vad szín: rikító, feltűnő sz.; vad íz: fanyar, nyers, kellemetlen íz; vad zseni ←. Mindenféle vad történetet mesél. Ezen korban Károly vadnál vadabb képeket föstött. (Vas Gereben) A Don-Juan féle fordítás nem tudom már milyen … Ha te nem tartod nagyon vadnak, ám közöld. (Arany János)
7. Rendkívül nagy erejű, félelmet, kellemetlen érzést okozó <természeti jelenség>. Vad hideg, szél, tél, zaj. Odakint vad vihar dühöngött. A vad hegyi vizeket vízgyűjtőbe vezették. Vad Óceánnak mély hullámain | Vergődöm én. (Kölcsey Ferenc) Vad robogás hallatszik az udvaron. (Jókai Mór) Talán ott hever, ott kínlódik … valahol a vad sötétségben. (Gárdonyi Géza) Ha vad viharban átkozódva állunk: Együtt roskadjon, törjön össze lábunk. (Ady Endre) || a. Ilyen jelenségekhez hasonlóan nagyfokú, erős, heves <érzés, cselekvés, magatartás, helyzet>. Vad fájdalom, félelem; (ritka) vad hajtás: a megengedettnél nagyobb sebességgel való száguldás; vad dulakodás, futás, támadás, üldözés; vad orgia, zűrzavar. A tárgyak vad összevisszaságban hevertek szanaszét. Midőn nagyon bánt a vad fájdalom, A várost, a világot elhagyom. (Petőfi Sándor) Hát egyszer csak vad futással Bomlik a pogányság rende. (Arany János) Vad nászban megfogant az élet. (Ady Endre) Az autó vad iramban száguld el … az egyik kórház felé. (Gelléri Andor Endre)
8. Műveletlen, lakatlan, elhagyott jellegével ijesztő, félelmetes <táj, vidék>. Vad pusztaság; vad sziklák. Népesebb lesz a vad tájék. (Arany János) Ezt a vad mezőt ismerem, | Ez a magyar Ugar. (Ady Endre) Ime egy egész sor művészeti reprodukció és folyóirat: … a vad havasok tövében, s távol minden kultúrától, ez volt egyetlen mód, kielégíteni a művészet szépségeire szomjazó szemet. (Babits Mihály)
II. főnév -at, -ja v. (ritka, költői) -a
1. Vadon élő állat. Az őserdő vadja; a vad búvóhelye; a vadat elejti. Hűves ősszel szeretek én Lovag [= lóháton], gyalog vadászni … A vadakkal csatázni. (Kisfaludy Sándor) Toldi a vadaktól így megmenekülvén, Megpihent kevéssé egy zsombékra ülvén. (Arany János) Fáradt vagyok, mint az üldözött vad. (Gyulai Pál) Emberek, nem vadak – | elmék vagyunk! (József Attila) || a. Kül. olyan vadon élő állat, amelyet v. amelynek részeit az ember felhasználja, s ezért vadászik rá. Erdei vad; → fekete vad; meglőtt, mezei vad; nagy vad: (átvitt értelemben is) értékes zsákmány; → nemes vad; üldözött vad: (átvitt értelemben is) üldöztetésnek kitett személy; → állja, → megállja a vadat. Könnyű vadra réten nem szoktunk golyóval vadászni. (Mikszáth Kálmán) Magyarország dús ország volt, Van termése, kincse, vadja. (Ady Endre) Itt valaha Mátyás király | Nézhette az estéli táj Kék fényében a megbúvó vad Nyomán felrebbenő rigókat. (Tóth Árpád) || b. Ilyen állatoknak bizonyos szempontból tekintett összessége. Az erdőkből kipusztult a vad. Irtják a vadat.
2. Vadon élő állat emberi táplálékra szolgáló húsa nyers v. ételnek elkészített állapotban; vadhús. Marhasült vad módra ←; a vad elkészítése, pácolása, tűzdelése; nagyon szereti a vadat. Vadat és halat, s mi jó falat Szem-szájnak ingere, Sürgő csoport, száz szolga hord. (Arany János)
3. (rendsz. többes számban) (elavulóban) Vadember (2). Emberevő vadak. Robinsoni történeteket képzelt el: hogy egy puszta szigetre vetődnek ki hárman, s ott kell küzdeniök a vadakkal. (Babits Mihály) Vadak … | csörgőit rázza oly szörny indulat, | ahogy itt ez a sok tücsök mulat. (Szabó Lőrinc)
4. Vad (6) dolog, beszéd, cselekvés. Vadakat beszél, mond, tesz. Hogy tudsz szólni oly vadat, Oly képtelent. (Vörösmarty Mihály) Irén előtt ne beszéljen ilyen vadakat; ő még nem ismeri a maga bogarait. (Csiky Gergely) Én tanítom ki a többieket, hogy minél vadabbakat felelgessenek. (Kaffka Margit)
Szóösszetétel(ek): 1. vadárvácska; vadborostyán; vadborsó; vadbőség: vadburgonya; vadcsorda; vaderdő; vadértékesítés; vadetetés; vadfaj; vadfogás; vadházastárs; vadjárás; vadkapor; vadkereskedés; vadkereskedő; vadkomló; vadlencse; vadles; vadlopás; vadmén; vadölő; vadparaj; vadpástétom; vadpáva; vadpiac; vadpiros; vadsáfrány; vadtenyésztés; vadűzés; vadverem; vadzsálya; 2. apróvad; dámvad; dúvad; félvad; fenevad; kisvad; nagyvad; rőtvad.
