vadít
vadít ige -ott, -son; -ani (-ni)
1. tárgyas <Állatot> vaddá, barátságtalanná, ingerlékennyé, nehezen kezelhetővé tesz. Elég vad az a csikó, ne vadítsd még jobban. Ha folyton ütöd azt a macskát, csak vadítod vele.
2. Vadít vkit (vki ellen): dühös indulatot kelt, szít vkiben; dühös, vad magatartásra ingerel. Elég mérges, mért vadítod még jobban! Évtizedeken át vadították az egyik népet a másik nép ellen. || a. (ritka) (tárgy nélkül) A gabonapálinka nagyon büdös és mérgez. Butít és vadít. (Móricz Zsigmond)
3. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) <Embert> fokozatosan vaddá, durvává, kegyetlenné tesz. Mivel a kemény nevelés nemcsak keményíti, hanem … vadítja is az embert …, hibásnak kell mondanunk a kemény magyar nevelést. (Berzsenyi Dániel) Gyárakat … kell teremtenünk,… a népet … nem ütni, verni, botoztatni, vadítani. (Tolnai Lajos)
Igekötős igék: elvadít; megvadít; nekivadít.
vadítás; vadítható; vadító; vadított.
