vadóc
vadóc főnév -ot, -a
1. (növénytan) Legelőkön, réteken, kaszálókon vadon termő v. vetett, dús szénát adó, zárt pázsitot alkotó évelő fű; angol perje (Lolium perenne). || a. (növénytan) (Szédítő) vadóc: tavaszi vetésekben, kül. árpa és zab között növő egyéves kalászos gyomnövény, amelynek magvában bódító, rosszullétet okozó anyag van (Lolium temulentum). A tudós kutatók … barázdájában úgy nőtt … a szemfényvesztő, mint a vadóc a búza között. (Jókai Mór) || b. (növénytan) (Lenfojtó) vadóc: ehhez hasonló, a len vetéseiben növő káros gyomnövény (Lolium arvense). Csak a lenfojtó vadóc teszi meg, hogy ha len között él, olyan alakúra nő, mint a len. (Mikszáth Kálmán)
2. (népies) Vadonc (1). Vadócba rózsát olt.
3. Az emberektől, kül. a társaságtól idegenkedő, félve elhúzódó felnőtt, ill. félénk, vad, az ismeretlenektől idegenkedő, olykor féktelen, rakoncátlan, rendsz. elhanyagolt nevelésű gyermek. Gyere már közelebb, ne légy olyan kis vadóc! Sokáig azt hittem, hogy afféle emberkerülő vadóc. (Kosztolányi Dezső) A társadalmi életben … vadóc volt, vadvirág, őserő. (Móricz Zsigmond) || a. jelzői használat(ban) Fékezi vadóc gyermekét. He! he! nagytisztelendőségednek ugyan vadóc húga van. (Kemény Zsigmond) || b. jelzői használat(ban) Ilyen gyermekre jellemző, tőle származó, vele kapcsolatos. Vadóc tekintet, viselkedés.
vadócos; vadócság.
