vaksi
vaksi melléknév -an v. -n, -bb
1. (népies, bizalmas, tréfás v. rosszalló) Gyenge, rossz szemű, hibás látású v. rövidlátó <személy, ill. szem>. Vaksi (szemű) vénember. Ott botorkál egy vaksi ember. Közel tartja magához a könyvet, mert vaksi. Nem szeretném, ha oly féltett kincsre, mint a mi leányunk, csak a vaksi Dorka vigyázna. (Kemény Zsigmond) Két, nagy, vaksi szememben szűz magasság Babonás képe és célja nyilallik. (Ady Endre) Elnézem vaksi, ideges szememmel Ez öreget, e tiszta mély nyugalmat. (Juhász Gyula) || a. (ritka) Félszemű. Veszi Gyügyü kését a bő csizmaszárból | … Szedi korca mellől csiholó szerszámát. | De vaksi Toportyán így riad rá: „tedd le!” (Arany János) || b. (népies, gyak. rosszalló) Olyan, egyébként ép szemű <személy>, aki figyelmetlenségből v. gondatlanságból nem lát meg, nem vesz észre vmit, s ezzel esetleg bajt okoz. Nem látsz, te vaksi? Ni, ez a vaksi gyerek nekiment a fának, széknek.
2. (népies) Gyengén világító, halvány <fény(forrás)>. Vaksi ablakok. Vakoskodtak a homályos lámpák vaksi fényénél. Hogy bámul a vén vaksi hold Hópelyheken át, mint szitán! (Arany János) Felhők borongnak az ég boltján, Ki sem pillant a vaksi hold. (Gyulai Pál) Az ablakok kis, vaksi fénnyel égnek, Öreg parasztok néznek így az égre. (Juhász Gyula) || a. (ritka, költői) Rosszul megvilágított, homályos <tárgy>. Üveghegy ez … | Már régen épült. S énekelni megy | Hajnalban ez a hegy a vaksi földre. (József Attila)
3. (átvitt értelemben, ritka, tréfás) Korlátolt ítélőképességű. A szerelem, ha nem vakká, legalább vaksivá tett. (Szigligeti Ede) A szellemek feleltek mindenre; úgy látszik, igen jó mulatságnak találták ezekkel a vaksi halandókkal bohóckodni. (Jókai Mór)
vaksiság; vaksiskodik.
