való
való melléknév és főnév (a van ige jelen idejű melléknév igenévi alakja)
I. melléknév (régies) -an v. -lag, -bb
1. (ritka) Olyan <személy, tárgy, jelenség>, aki, amely megvan, létezik; valóságos <gyak. a nemlétezővel ellentétben>. A való élet, világ. Vagy tán valólag a világ nem ilyen? | Ily szomorúnak én látom csupán?… (Petőfi Sándor) Megviselte a sok kis, való vagy csak álmodott baj. (Justh Zsigmond) Nem isten, nem is az ész, hanem … | a való anyag teremtett minket. (József Attila) || a. (régies) Olyan <személy, tárgy, dolog>, aki, amely vhol van, megvan, létezik; levő. A rajta való ruha; a városban való háza; ott való létemben. || b. (kissé régies) Olyan <személy, tárgy, dolog>, aki, amely vmely időpontban v. vmely időtartamban van, létezik, fennáll; levő, tartó. Ideig-óráig való siker. Köszönöm az eddig való hűséged. (népköltés) || c. (népies, régies) Olyan <személy, tárgy, dolog>, aki, amely vhogyan, vmilyen körülmények között, vmilyen helyzetben van. Baj nélkül való állapot; derékig való víz; → szeplő nélkül való. Én vagyok a jelentkezők között az utolsó előtt való. Elvész az én népem … Mivelhogy tudomány nélkül való. (Arany János) Bort iszik az öreg-bojtár. Öreg-bojtár, kisszámadó, A főcsikós után való. (Arany János) || d. Olyan <viszony, magatartás>, amely vkivel, vmivel szemben fennáll, ill. vkire, vmire irányul. Hozzánk való jóvolta; irántunk való szereteted; kartársaihoz való viszonya; a szomszéd államokkal való barátságunk. Az én fazokomban … semmi haza-menetelre való reménségem nem fő. (Mikes Kelemen) Kitűnő könyvet fordítottál le a nőknek a munkához való jogáról. (Ambrus Zoltán)
2. Olyan <cselekvés, folyamat, történés>, amely vhol, vmikor v. vmeddig, ill. vhogyan, vmilyen körülmények között megy végbe, történik; végbemenő, történő, tartó. Ezen a helyen való átjárás; közöttetek való forgolódásom; nálatok való tartózkodásom; két hétig való betegség; holtig való (el)tartás; veletek való társalgás; vérsavóval való oltás. A kurucok Lőcsén való időzésekor csupa kis kuruckapitányt szültek az anyák? … (Krúdy Gyula) || a. Olyan <cselekvés, folyamat, történés>, amely vhonnan, vmiből ered, ill. vhonnan kiindulva folyik, megy végbe; eredő, történő. A városból való visszatérésünk; hiúságból való szereplés; munkából való kiesés. Nem … szokásom a játékból való harag. (Mikszáth Kálmán) || b. Olyan <cselekvés, folyamat, történés>, amely vhová ill. vmely cél, eredmény felé tart; történő, irányuló. Visszafelé való utazás; a tömegtermelésre való áttérés; más megoldás felé való hajlás; a lárvának bogárrá való átalakulása; a közért való munkánk.
3. (gyak. állítmányi használatban) Olyan <állítás, kijelentés>, amely híven megfelel a tényeknek, a tényállásnak; igaz. Való állítás, hírek, történet; ez bizony való; való igaz: bizonyos, hogy úgy van; való (az), hogy…; vallomását elfogadja valónak. Való, hogy engem | az emberek bolondozása meg- | -mulattat. (Katona József) Való, ami való – szólt – vitéz, hogy az vagyok. (Garay János) Ütik a kis piszét [apród társai]: „nem való ez, vessz meg!” | Kiáltják kacagva: „sohse történt ez meg!” (Arany János) || a. (régies) Olyan <személy, dolog>, aki, amely fajtájának lényegét híven mutatja; igazi, valódi. Horvát István literatori pályája akkor fog való fényében feltündökölni, ha azt végigjárandotta. (Vörösmarty Mihály) Én Kálmánt ismerem, … nem vagyok vak hibái iránt sem, benne nincs való férfiúság. (Eötvös Károly) Amit itt látunk, az semmi sem való. A … szőnyegek, az aranyozás, mind papiros. (Jókai Mór)
4. (rendsz. állítmányi használatban) Vkinek, vminek vmire alkalmas v. vmilyen szempontból megfelelő, kívánatos. Gyermeknek való könyv; nekem való étel; → ölbe való gyermek; nem neked való olvasmány; → kutyának (se) való. Nem nekem való ez az élet. Ezeknek az áruknak száraz hely való. Nem való neki a jó ruha, mert mindjárt tönkreteszi. Nem gyönge idegzetűeknek való az ilyen látvány. Ilyen asszony való nékem, Mint az én kis feleségem. (Petőfi Sándor) Csak a kisasszony kedvéért tűrtem ezt a kutyának való életet. (Csiky Gergely) A bolti élelmiszereket rakták oda, amelyeknek száraz hely való. (Gárdonyi Géza) || a. <Olyan szavak mellett, amelyekkel együtt a szókapcsolat tetszést fejez ki.> Fogára, ínyére, kedvére való. Nem tudok kedvemre való olvasmányt találni. Ez már aztán ínyemre való magaviselet. || b. (rendsz. állítmányi használatban) Vkinek v. vkihez, vmihez való: hozzáillő, illő. Piperkőcnek való ruha; egymáshoz való pár. Nem való hozzá, hogy … Van magához való esze: tudja, mi a jó, hasznos neki. Ilyen rikító szín nem való már neki. Kékhez nem való a zöld. Nem hozzád való az a lány. Éppen neki való ez a kalap. A sült kacsához vörös káposzta való. Se nem kicsi, se nem nagy, Éppen hozzám való vagy. (népköltés)
5. Valaminek való: alkalmas arra, hogy vmi legyen belőle. Botnak való gally; kenyérnek való liszt; szappannak való hulladék; szerszámnak való fa; zsírnak való szalonna; katonának való legény; hízónak való malac; tenyészállatnak való bikaborjú; versenylónak való csikó. Az ilyen ember nem való férjnek. || a. (gyak. főnév igenévvel) Vmire való: alkalmas arra, hogy vmit csináljon, vmely tisztet betöltsön, v. vmit csináljanak vele. Enni való barack; füstölni való sonka; kötni való fonal; kötözni való szőlő; olvasni való könyv; rántani való csirke; vetni való kukorica; viselni való ruha; → festeni való; nátha ellen való orvosság; járomba való ökör. Mire való ez? Nem való ez semmire. Ez csak arra való, hogy nyugtalanságot okozzon. Nem való ő erre a tisztségre. Mindenre való, csak erre a munkára nem. Inkább való ez a fiú gyakorlati pályára, mint kutatónak. Nem való játékra az efféle dolog, Melyben egy országnak becsületi forog. (Arany János) Való ami való, Szivesen odadnám, de nem arra való. (Mikszáth Kálmán) || b. (gyak. állítmányi használatban) Olyan <személy, tárgy, dolog>, amely illik vhová, v. joggal, okkal, céllal kerül vhova. → Előbb való; előbbre való; fejre való kendő; → gyehennára való; kis lábra való cipő; asztalra való terítő; ez ebbe való; ez nem ide való: a) nem itt a helye; b) nem tartozik a tárgyhoz; közénk való; → múzeumba való; → pokolra való; → szemétre való; (a) → szemétdombra való; → színpadra való; → tűzre való. Ez a kulcs nem ebbe a zárba való. Ez mindenhova való, csak ide nem. Állat nem való a lakásba. A levesbe só való. Ez mindennél előbb való. Ez már lomtárba való. Ezek szemétre való ócskaságok. (szójárás) Kés, villa, olló nem gyerek kezébe való. A korona nagyon drága, Nem való az a királyra. (Petőfi Sándor) Szálka volt szemében a sok díszpalota, Szüntelen csak zsémbelt: „nem való ő oda”. (Arany János) Való is az ő hasukba … Jó is lenne. Piskótát. (Kosztolányi Dezső) || c. Vhova, vmikorra, vmire szánt, tartogatott. Megvette a házára való cserepet. Tegyétek félre a kolbászba a húst. Már behordtuk a télire való takarmányt. || d. Vmire v. vmeddig való: annyi, olyan mennyiségű, hogy vmit megtöltene, vminek a mennyiségét kb. eléri, v. vmely célra éppen elegendő. Egy kosárra való alma; egy zsákra való tengeri; egy hétre való eleség; egy cigarettára való dohány; egy főzetre való tea.
6. (főnévi igenévvel) Olyan <személy, tárgy, dolog>, akivel, amellyel kapcsolatban csinálni kell, illik, esetleg lehet vmit, akin, amin elvégzendő v. elvégezhető vmely cselekvés. Félteni való; irigyelni való ember; → kitömni való; kivetni való lom; → kötni való; → kötözni való; szégyelni való hanyagság; szeretni való teremtés; takargatni való ballépés; tanulni való lecke. Tudni való, hogy … Látni való, hogy az úgy nem maradhat. Ez igazán nevetni való eset. || a. (főnévi igenévvel kapcs.) (ritka) Olyan kedv, hangulat, amelyben a főnévi igenévvel kifejezett cselekvésre hajlandóságot érez vki. Húzd rá cigány, huzzad jobban, Táncolni való kedvem van. (Petőfi Sándor) || b. (főnévi igenévvel állítmányi hhasználatban) Helyes, célszerű <vmit csinálni>. Az én időmben még nem tudták a tankönyvíró pedagógusok és didaktikusok, hogy a gyermekkel gyermeknyelven való beszélniök. (Gárdonyi Géza) || c. (rendsz. főnév igenévvel, állítmányi használatban, kérdő v. tagadó alakban) Illik v. szabad <vmit csinálni>. Való ilyet tenni? Való ez: így rám kiáltani? Nem való így veszekedni. Ez nem való! Nem való az ilyen viselkedés. Nem való még neked ezt hallgatni. Gyereknek nem való mindenbe beleszólni. Nem jó a dunántúliakkal játszani, és … nem való a tarokkal tréfálni. (Mikszáth Kálmán)
7. Vhonnan, vmiből való: vhonnan származó, ill. vmely községbe, közösségbe, társaságba tartozó <személy>. → Hová való? Honnan való ez az ember? [Ki ez?] – Egy falunkból való kereskedő. Ugyanabba a faluba való vagyok én is. Te is közülünk való vagy. Ő is abból a társaságból való. Elfogtak egy híres bandából való betörőt. A gazda megkínál bennünket üléssel, s elkérdezi, hogy hová valók vagyunk. (Gárdonyi Géza) || a. (rendsz. állítmányi használatban) Vmi(k)ből, vmi(k) közül való: vmely csoportba, fajtába sorozandó v. sorolandó. Bor ez, még pedig a javából való. A legritkább fajtából való pók. Ez azok közül az esetek közül való, amelyeket senki se tart számon. Csikorgó hideg, tiszta idő volt, azokból a szép fehér éjszakákból való, mikor a végtelen fehér szemfedőn … meglátszik, ahol a nyúl lábnyoma kicsipkézte. (Mikszáth Kálmán) || b. Vhonnan származó, kikerült v. vkitől kapott, megnevezett anyag, tárgy. A diósgyőri gyárból való papír; boltból való sonka. [Honnan való az a jó bor?] – Az én pincémből való. Ez a váza még a nagyanyámtól való. || c. Vmely időből, korból származó, fennmaradt. Régi időből való emlék; XVI. századból való könyv; az Árpádok idejéből való templom. Ez a kastély a XVII. századból való.
8. Vkitől, vmitől való: vkitől v. vmely családból, házasságból származó, született. → Testéből való; az első feleségétől való gyermekei; a második házasságából való fia; jobb családból v. házból való leány. A legnagyobb fiú nem tőle való, hanem a felesége első férjétől. Szokásban volt …, hogy a jobb házból való leányok … egy-egy nevezetes konyhájú vendéglőbe adattak. (Mikszáth Kálmán) || a. (rendsz. állítmányi használatban) Vkitől eredő, vki által végrehajtott, készített, alkotott. A betoldás, javítás, kiemelés, módosítás tőlem való. E sorok az anyámtól valók. Lehetséges, hogy ez a vers Aranytól való?
9. (régies) Vmiből való: vmilyen anyagból álló; készült. Fából való híd; kőből való ház.
II. főnév -t, -ja
1. (választékos) Az, ami vmilyen formában valóságosan létezik, megvan v. végbemegy, történik, ill. az ilyen létezők, történések szerves egységbe tartozó összessége; valóság (1). Álom és való; képzelet és való; látszat és való; a kopár, a rideg, a sivár való; valóra → válik; a szigorú való; a szomorú valóra ébred. Eltűnt az álom, és üresen maradt Titkos valókért lelkesedő keblem. (Kölcsey Ferenc) A valónak felkeresése az, mit a regény-, mint a történetíró feladatául kitűz. (Eötvös Károly) Egymást szedtük rá azzal, hogy tudunk: Most a valónál mind elámulunk. (Madách Imre) Szegény bohó, Árny után kapkodsz, azonban Fut előled a való. (Vajda János) Az álmok síkos gyöngyeit | szorítsd, ki únod a valót. (Babits Mihály) || a. (kissé régies) Vhol, vmiben v. vhogyan létező dolog v. személy. Széchenyit küldé végtelen malasztja …, Hogy lenne … Reménye a remény nélkül valónak. (Arany János)
2. Vkinek (egész, teljes) valója: vkinek egész lénye, teste-lelke. Egész valója borzad, fellázad, remeg, reszket; egész valójában megremeg, összeborzad; egész valóját átjárja vmi; vkinek egész valóját → betölti. Igen sok történt ez ülésben, ami lelkem egész valójával ellenkezett. (Kölcsey Ferenc) Feledtem, hogy férjed van, és a férj Egész valódhoz tart igényt, jogot. (Madách Imre) Vitéz kis úr, Gyulai Pál úr, | Kicsi valódnál benned többet leltünk S nincs ütésed, mit meg nem érdemeltünk. (Ady Endre) || a. (Vkinek, vminek) való(ja): vkinek, vminek mivolta, lényege, jellege. Kiforgat, kivetkőztet vkit, vmit a valójából; kiszakad a valójából; kivetkőzik a valójából. S ott volt előtte, …Ki kormányozza a világokat … Kinek valója fény. (Petőfi Sándor) A cseppnyi rosz Eloltja benne a nemesb valót. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Valahol hóban elakadt, Valami messze hómezőn Az én régi valóm. (Ady Endre)
3. Igaz állítás, beszéd; igazság. Valónak állít, mond vmit; valónak bizonyul vmi; valót állít, mond; kimondja a száraz valót. Vid, szólj valót: az Isten és haragja | Nevében intlek, szólj valót. (Vörösmarty Mihály) Átok és hazudság minden ige szádban, | Egy betű való sincs, Toldi György a vádban. (Arany János) Mondom a legőszintébb valót, Hogy nem szeretlek, nem tudlak soha. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
