vályú
vályú [ú v. u] főnév -t, -ja, (tájszó) válu
1. Hosszában kivájt fatörzs, ill. deszkából v. cementből hasonló alakúra formált gazdasági felszerelési tárgy háziállatok, főleg nagyobb házi emlősök itatására és etetésére. Abrakoló, itató, közös, sózó vályú; → kettős vályú; a disznó vályúja; a lovak, a marhák, a tyúkok vályúja. Vályuhoz mék [= megyek], lovam inni kiván. (Petőfi Sándor) Válunál az ökrök szomjasan delelnek. (Arany János) [A disznó] az ólban fekszik, alatta …. szalma, előtte moslékos vályú. (Gelléri Andor Endre) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) <Csak néhány szókapcsolatban:> (tömeges) étkezés. Vályúhoz tereli a népet; gyerünk a vályúhoz!; vályúra gyerekek!: gyertek enni, gy.!
2. (átvitt értelemben, ritka) Hosszú nyitott csatorna v. ilyen bevágás, vájat vmiben.
Szóösszetétel(ek): etetővályú.
vályús; vályúzat.
