várakozó
várakozó melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an v. -lag
Olyan, aki, ami várakozik. Várakozó autó; türelmesen várakozó közönség. || a. Olyan helyzet, magatartás, amelyben vki várakozik. (hivatalos, választékos) Várakozó álláspont: az a magatartás, amelyben vki döntése, elhatározása előtt kivár vmit; várakozó állásponton van; várakozó álláspontra jut, helyezkedik; feladja várakozó álláspontját. Várakozón … nézett rám, mint a halálos ítéletét váró rab a bíróra. (Gárdonyi Géza) Emma hiába pillantott az ezredesre várakozólag. (Krúdy Gyula) || b. (régies) Olyan <hely, helyiség>, ahol vkire, vmire várnak. Egy ügyvédi iroda várakozó termében … végignyújtóznék a dívánon. (Tolnai Lajos)
II. főnév -t, -ja
1. Várakozó személy. Korán ott voltak a tejre várakozók. A vonat késése miatt a várakozók türelmetlenkedni kezdtek.
2. (választékos) Olyan <hely, helyiség> (rendsz. kórházban, szanatóriumban stb.), ahol vkire v. vmire várnak. Tessék a várakozóba menni.
Szóösszetétel(ek): várakozóhely.
