vasalatlan
vasalatlan melléknév és határozószó
I. melléknév -ul, -abb
1. Olyan <ruhanemű>, amelyet nem vasaltak ki v. amelynek kiment a vasalása, az éle; gyűrött. Vasalatlan fehérnemű, nadrág. Vasalatlanul húzza fel az ágyhuzatot. Hozzá ugrott … és ráteríté a vasalatlan új mentét. (Mikszáth Kálmán) A sár jön s tán eszünkbe jut Egy vasalatlan nadrág … (Ady Endre)
2. Olyan <deszkából v. általában fából készült tárgy>, amelyet nem vasaltak meg, amelyet vaspántokkal nem szereltek fel, nem erősítettek meg. Vasalatlan láda, szekér. Az ajtó még vasalatlan.
3. Patkókkal, védő vasakkal fel nem szerelt <lábbeli>. Vasalatlan bakancs, csizma. || a. (ritka) Olyan <ló>, amelyet (még) nem patkoltak meg, amelynek a lábán nincs patkó. Vasalatlan csikó.
II. határozószó
1. Ki nem vasalva, kivasalatlanul. Vasalatlan vette fel az inget.
2. Meg nem patkolva, meg nem vasalva. A ló elvesztette a patkóját, vasalatlan futott hazáig.
vasalatlanság.
