védekezik
védekezik [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -zék (-zen) [e, ë, ë]
1. <Személy, csoport> erőszakos, fegyveres támadás ellen védi magát. Kardját kirántva védekezik. Az ellenség elszántan védekezett. A helyőrség vitézül védekezett a támadók ellen. S ím váratlan előbukkant egy férfi, | de tovább baktatott. | Utána néztem. Kifoszthatna engem, | hisz védekezni nincsen semmi kedvem. (József Attila) || a. (sport) Az ellenfél támadását elhárítani, felülkerekedését megakadályozni igyekszik. Jól kiszámított lépéssel védekezett. A vezetés megszerzése után a csapat nem tett mást, csak védekezett.
2. Védekezik (vmi ellen): <élőlény, szervezet> igyekszik elhárítani vmely káros, kellemetlen hatást v. veszélyt. Védekezik a hideg, a megfázás, a szél ellen. Némely élőlény mimikrivel védekezik. Védőoltásokkal szoktak védekezni a járványok ellen. Tisztasággal védekezik a fertőzés ellen. Baleset ellen védekezz! A cselédek … elhitetik magukkal, hogy nem jó az, ami jó. Így védekeznek. Talán az ellen, hogy túlontúl sokat szenvedjenek. (Kosztolányi Dezső) Mert egyszer béke lesz. | Ó, tarts ki addig lélek, védekezz! (Radnóti Miklós)
3. <Személy> szóban v. írásban igyekszik az ellene irányuló vádat elhárítani. A diák azzal védekezett, hogy nem volt jelen azon az órán. A gyanúsított kevésbé súlyos bűncselekmény esetén szabadlábon védekezhetik. A gyilkos ittasságával védekezett. A vádlott makacsul, zavarosan védekezik.
védekező.
