védetlen
védetlen [e-e] melléknév, határozószó és főnév
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan, amit nem védenek, ami veszélynek, veszedelemnek van kitéve. A hadsereg védetlen szárnya. Testének védetlen részét megsebezték a repeszdarabok. Fene Gellen … a nyárshoz hozzá csap, Ketté is vágja azt; a kard hatalmasabb, – Csakhogy az alatt a tarkó lett védetlen | S arra sujt le Klára a cséppel kegyetlen. (Jókai Mór) A tügyi szenvedés elkísért az egész életen át. Az a különös, védetlen állapot, amiben gyerekkoromban voltam … (Móricz Zsigmond) || a. (régies) Védtelen (I). Én alva láttalak s védetlenűl S nem öltelek meg. (Vörösmarty Mihály)
2. (jogtudomány) Olyan <személy>, akire a törvénynek bizonyos jogokat adó rendelkezései nem érvényesek; akit jogilag nem védenek. A gyarmatosítók törvényei nem egyformán védenek mindenkit: vannak védett és védetlen állampolgárok.
II. határozószó (választékos) Védetlenül, védelem nélkül. A határok védetlen maradtak.
III. főnév -t, -ek [ë], -e [e] v. -je [e] (jogtudomány) Az a személy, akire a törvénynek bizonyos jogokat adó rendelkezései nem érvényesek; akit jogilag nem védenek. A gyarmatokon vannak védettek és vannak védetlenek.
védetlenség.
