véges-végtelen
véges-végtelen határozószó (irodalmi nyelvben)
1. Állandóan, szüntelenül, megszakítás nélkül. Ha én te néked volnék, oh pohár! | Ki nem fogynék a borból sohasem; Aztán ha nékem volnál, oh pohár! | Innál belőlem véges-végtelen. (Petőfi Sándor)
2. (tagadó mondatban) Nem v. ne … véges-végtelen: sohasem. És meg nem únod véges-végtelen, Hogy az a nóta mindig úgy megyen. (Madách Imre)
