végrehajtó
végrehajtó melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki v. ami vmely intézkedést, rendelkezést, törekvést végrehajt, ill. végrehajtásáról gondoskodik. Végrehajtó bizottság: a) az a bizottság, amelyet vmely hatóság, intézmény nevez ki intézkedéseinek, rendelkezéseinek végrehajtására; b) (1945 után) az a b., amelyet a helyi (megyei, járási, községi, városi) tanács a maga kebeléből választ, a tanács intézkedéseinek végrehajtására; (1945 után) a végrehajtó bizottság elnöke: a bizottság kebeléből a bizottság tagjai által választott függetlenített állami tisztviselő, aki a bizottság üléseit vezeti, munkáját irányítja és ellenőrzi, és két ülés közötti időben utasítást adhat, döntést hozhat; (1945 után) a végrehajtó bizottság titkára: a bizottság kebeléből a bizottság tagjai által választott függetlenített állami tisztviselő, aki szervezési és ügyviteli feladatokat teljesít; végrehajtó hatalom: az államhatalomnak az az ága, amely a törvényhozó hatalom törvényeit, rendeleteit végrehajtja; az ítéletet végrehajtó hóhér; végrehajtó közeg, szerv. Jövedelmek, uralkodás s a végrehajtó Hatalom, legyen tietek, kedves fiaim! (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) [A] végrehajtó bizottság őt nevezte ki a fiú instruktorának. (Mikszáth Kálmán) [A főmérnök] arra hivatkozott, hogy ő parancsot kapott s ő végrehajtó szerv. (Móricz Zsigmond) A helyi tanácsok végrehajtó és intézkedő szervei a végrehajtó bizottságok. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
II. főnév
1. Az a hatósági személy, aki a pénzügyi végrehajtást végzi. Árverező végrehajtó; végrehajtó kezére ad vkit. Megjelent nála a végrehajtó. Végrehajtót küldtek ki hozzá. Egy augusztusi napon megperdült a végrehajtó dobja a vendéglő udvarán. (Gárdonyi Géza) Egy végrehajtó jelent meg lakásán, lefoglalta ingóságait, s tegnapelőtt … már el is árverezték. (Kosztolányi Dezső)
2. (ritka) Vmely intézkedést végrehajtó személy. → Végrendeleti végrehajtó.
3. Vminek a végrehajtója: az a személy v. hatalmi tényező, aki, ill. amely végrehajt vmit. A forradalom, a földreform végrehajtója; a parancs végrehajtója; a végrendelet végrehajtója. A nép az eszköz, én a végrehajtó. (Madách Imre)
Szóösszetétel(ek): adóvégrehajtó; ítéletvégrehajtó.
végrehajtói; végrehajtóság.
