végső
végső melléknév és főnév (választékos)
I. melléknév végsőképpen [e], legvégső v. (ritka) legvégsőbb
1. Vminek a végén levő. Végső betű, sor, szakasz. Már nekünk, a legvégső falatnál, fukarkodnunk kell. (Madách Imre) Te vagy minden dalom végső sora. (Reviczky Gyula) || a. Egy v. több sorozatot bezáró; utolsó a többi között; sorozatos cselekvést befejező <dolog, (ritka) személy>; legutolsó. A végső akkord ←; végső erőfeszítés; végső ideje (van) vminek: ez az utolsó alkalom vminek a megtételére; végső védelem; a végső szó jogán: az utolsó szó jogán. Zrinyi! dicsőségünk, végső daliája nevünknek … (Vörösmarty Mihály) Végső volt honában, Ki a szabadságért Hősi kardot ránta. (Petőfi Sándor) || b. Az élet végén lévő; a halál v. a pusztulás előtti utolsó. Vkinek a végső akarata ←; végső kívánság; végső leheletéig ←; végső rendelet ←. A vitéznek öröm azérté Végső perce éltének, Hogy így vegyül vére s teste Szerettével szívének. (Kisfaludy Sándor) Őt nevezte ki végső rendeletébe gyámnak a nagyasszony… (Mikszáth Kálmán) Együtt kacagnánk végső búcsút intve, Meghalnánk együtt. (Ady Endre) || c. Végső erő: a még meglevő, maradék erő. Megfeszíti, összeszedi végső erejét. Összeszedi végső erejét karjának, S új dühvel, erővel neki ront, neki sujt. (Gyulai Pál) || d. Olyan, ami után már semmi más nem következik. Végső búcsúzás ←; végső ítélet ←; végső nyugalom: örök nyugalom, halál; végső nyughely ←; végső tisztesség ←. Egy nyugalom vár, a végső. (Arany János)
2. Vmely dolog végének tekinthető, számító, vminek a végét, elmúlását okozó. Végső hanyatlás, pusztulás. Láttam az életnek minden változását; Látom most napomnak végső hanyatlását. (Arany János)
3. (átvitt értelemben) Vminek a fokozásával tovább nem vihető: szélső. Elmegy a végső határig ←. Türelmünk elért a legvégső határhoz. Soha életében beteg nem volt, s valószínű, hogy ha világháború nem jön, az emberi kor legvégső határáig él. (Móricz Zsigmond)
4. <Sorozatos cselekvésben> az utolsó és döntő. Végső diadal, győzelem, harc, viadal; végső fokon ítél vmiben; a legmagasabb, legilletékesebb fokon dönt, úgy, hogy nincs ellene fellebbezés; kimondja vmiben a végső szót: vmely vitás ügyben végérvényesen dönt. Végső csapást mér a hős zordonan. (Tompa Mihály) || a. (átvitt értelemben) Olyan, amin többet már nem változtatnak; végleges. Végső ár.
5. (átvitt értelemben) <Több hasonló dolog közül> mindegyiken túl levő, valamennyi között a legigazibb, mindegyiket meghatározó. Végső cél, ok; végső fokon (→ fok [2]); végső soron ←.
6. (átvitt értelemben, túlzó) Olyan, ami rendes körülmények között szóba sem jöhet, kerülhet; az összes képzelhető lehetőségeken túlmenő. Végső elkeseredés; végső esetben ←; végső eszköz: olyan magatartás, viselkedés, amilyenhez az ember csak nagy szükségben folyamodik; végső kétségbeesés, menedék, szorultság, szükség. Végső esetben operációra van szükség. Metszéshez csak a legvégső esetben folyamodjunk. Janka egész nap nem mozdult ki a lakásból, végső kétségbeesésbe került. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -je [e]
1. Az a dolog, állapot v. mozzanat, amely utolsónak következik be, és soha többet nem ismételhető. Végsőt → hörög; végső(ke)t → vonaglik; végsőt lehel v. sóhajt: meghal; végsőt lobban a tűz; (a) végsőig állja a helyét, kitart, küzd; a végsőt → járja; a végsőket → rúgja. Végsőt mosolyga arcád s a halál Leszedte róla szép rózsáidat. (Vörösmarty Mihály) A jámbor asszony már a végsőt járta. (Jókai Mór)
2. Olyan lehetőség, mely csak a legszükségesebb, egészen rendkívüli esetre van fenntartva, amikor más lehetőség nincs hátra. Elkészül a végsőre: e. a halálra is; a végsőre szánja el magát: olyan elkeseredett lépésre határozza el magát, amit soha máskor nem tenne; a végsőre vetemedik; ha végsőre kerül a dolog: ha minden más lehetőség elesik. Hangosan kifejezték, hogy el vannak határozva a végsőkre. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben) A végsőkig: az utolsó lehetőségig, amíg csak lehet; a végsőkig ellenáll; a végsőkig elmegy (jóságban, türelemben, engedékenységben stb.); a végsőkig menő; a végsőkig kihasznál, véd vkit, vmit; az érdeklődést a végsőkig felcsigázza, fokozza; a végsőkig megfeszíti erejét; idegei a végsőkig → feszülnek; a (leg)végsőkig feszíti v. kiélezi a helyzetet: olyan helyzetet teremt, hogy a megegyezés már eleve lehetetlenné válik. A végsőkig feszült (volt) a helyzet.
Szólás(ok): ld. óra.
