végtelen
végtelen [e-e] melléknév, határozószó és főnév
I. melléknév -ül, (-ebb) [e]
1. Olyan, aminek térben v. időben nincsen vége; határtalanul, felfoghatatlanul nagy kiterjedésű, ill. számú; örökké tartó. Összefüggések és kölcsönhatások végtelen egymásba fonódása. A marxista filozófia szerint a tér és az idő végtelen. Haszontalan história az élet! | Miért is van, vagy mért nem végtelen? (Petőfi Sándor) Oh forgó földünk! … | Röpít a Végzet ostora | Tova, vén pördülő csiga! … | S vak surranásod monoton És céltalan és végtelen. (Tóth Árpád) || a. (költői) Olyan, amit nem korlátoz semmi; korlátlan. Ne féljetek, szegény jó emberek, … Tiétek lesz a végtelen jövő. (Petőfi Sándor) || b. (mennyiségtan) Olyan <sor, halmaz>, amely korlátlanul kiegészíthető újabb taggal, anélkül, hogy valaha is végét érnők. Végtelen sorok. A természetes számsor végtelen, mert bármilyen nagy számhoz hozzá lehet még egyet adni.
2. (műszaki nyelv) Olyan <szerkezet>, amelynek részei működés közben ismételten visszatérnek ugyanarra a helyre, ugyanabba a helyzetbe; folytonosan működ(tethet)ő. Végtelen csavar, heveder, kötél, lánc, szalag. || a. (régies) Végtelen pohár: az a p., melyet régi lakomákon körben egymásnak adtak, mindig újra töltöttek, s úgy ittak belőle sorban egymás után. A végtelen pohár kezd már körbe járni. (Jókai Mór)
3. (túlzó) Olyan <tér, táj, felszínforma stb.>, amelynek nem lehet a végét látni, nagyon nehéz a végére érni; szokatlanul nagy kiterjedésű, rendkívüli méretű; nagyon hosszan elnyúló v. szélesen elterülő; határtalan. A végtelen alföld, síkság, tenger; végtelen mezők. A sík vidéknek végtelen lapálya, Hol lélek és szem gáttalan, szabad | … új előtte s meglepő. (Arany László) Köröskörül mérhetetlen … síkság, … gazdag termés, búzakeresztek végtelen sora. (Móricz Zsigmond) Tudja, hogy nem egészen elhagyott a végtelen világ végtelenül nagy éjszakájában … (Nagy Lajos) || a. (túlzó) Olyan <időben folyó jelenség, ill. időben, egymás után tapasztalt dolgok sora>, amely(ek)nek nehezen akar vége szakadni; túlságosan hosszan tartó, véget nem érő. Végtelennek tűnő fejfájás. Feszület, két gyertya, komorság. | Nagy torna ez, bús végtelen. (Ady Endre) Egyforma csöppek végtelen zuhogása áztatta a mezőt. (Babits Mihály)
4. (átvitt értelemben, túlzó) <Tulajdonságot, állapotot, cselekvésmódot, magatartást kifejező főnévek előtt, fokozó szóként:> a szokottnál sokkal nagyobb mértékű; rendkívüli. Végtelen jóság, szelídség, szigorúság; végtelen öröm, szabadság. Erénye … tiszta, mint az üdv, S oly végtelen, mint embertől telik. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Nem tudtam kőbe vésni és színekbe önteni a végtelen vágyat … egy korty után, ami nincs. (Karinthy Frigyes) || a. (túlzó) Végtelenül: <tulajdonságot, állapotot, cselekvésmódot, magatartást kifejező mondatszó, határozó, ill. érzelmi viszonyulást kifejező ige előtt, fokozó szóként:> a szokottnál sokkal nagyobb mértékben, rendkívül. Végtelenül boldog, gyöngéd, ideges; végtelenül gyűlöl, szeret, tisztel, utál vkit. Végtelenül bánom, sajnálom. Idegesen és végtelenül levert, züllött érzésekkel indultunk meg a hajnali … utcákon át. (Kaffka Margit)
II. határozószó
1. <Mértéket, nagyságot jelentő melléknév, számnév v. határozószó előtt:> annyira, hogy számlálás v. osztás útján nem tudunk a végére érni, ill. mérőeszközökkel mérete meg nem állapítható. Végtelen hosszú, nagy, sok; végtelen kicsi; végtelen kis mennyiség, rész.
2. (átvitt értelemben, túlzó) <Állapotot, magatartást, tulajdonságot kifejező melléknév, ill. számnév v. határozószó előtt:> nagyon, roppantul, túlságosan. Végtelen boldog, indulatos, türelmes; végtelen hosszú előadás; végtelen sok baj; végtelen sokáig várakozik. Végtelen lassú utazás ez, két hétbe belekerül, míg az Alföldre érnek. (Tömörkény István)
3. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben, túlzó) <Érzelmi viszonyulást kifejező igével kapcs.:> roppant nagy mértékben; végtelenül. [A gyanúsítások] atyjára kellemetlenül hatottak, kit végtelen szeretett. (Gyulai Pál)
III. főnév -t, (-ek), -je [ë, e]
1. (mennyiségtan) Minden véges mennyiségnél nagyobb mennyiség. A számsor számai a végtelen felé tartanak. A végtelen nem szám, de nagyobb minden számnál. || a. (mértan) Minden mérhetőnél nagyobb, határtalan távolság. A párhuzamos egyenesek a végtelenben találkoznak.
2. (túlzó) Rendkívül nagy kiterjedés, távolság, mélység v. magasság; végtelenség. A puszták végtelenje; végtelenbe nyúló folyosó; végtelenbe vesző messzeség. Fényképező gépét a végtelenre állítja: a gép lencséjét úgy állítja be, hogy a felvételen a távoli részletek legyenek élesek. Börtönéből szabadult sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. (Petőfi Sándor) Mint kagyló ajkán tenger végtelenje Szép ifjúságunk zeng, búg vissza benne. (Juhász Gyula) || a. (átvitt értelemben, ritka) Vminek nem korlátozott volta; korlátlanság. Most hát lelkem, repdess Régi szárnyadon, Merre a szabadság Végtelenje von. (Petőfi Sándor)
3. (túlzó) Rendkívül hosszú időtartam; végtelenség. A végtelenbe vesző felsorolás; a végtelenbe nyúló éjszaka. Az óbégatás talán végtelenig tartana … (Jókai Mór)
4. (költői) A végtelen v. (ritka) a világ v. a mindenség végtelen(j)e: a végtelen világmindenség. S e nagy mindenség végtelenében Soha egyenlő két gyönge fűszál. (Vajda János) Üdvözítő Végtelenség, | Hadd ömöljem hát benned szét! | Lényem forrjon véled eggyé, | Legyek én is Végtelenné! (Komjáthy Jenő) Föl a szívvel … Mig megvilágosúl gyönyörű | képességünk, a rend, | mellyel az elme tudomásul veszi | a véges végtelent. (József Attila)
végtelenít.
