vélt
vélt melléknév
1. (választékos) Általában olyan <dolog>, amely a valóságban nincs meg, csak meglevőnek véljük, gondoljuk; képzelt. Vélt baleset, betegség, sérelem, szerencsétlenség, veszély. Örökké vélt bajoktól retteg. Be jó temetni vélt örömöket S lesz örömöket, kik tán nem is lesznek. (Ady Endre) Vidám és jó volt s tán konok, | ha bántották vélt igazában. (József Attila)
2. (választékos) Vmilyennek v. vminek tartott, gondolt, képzelt. Jónak vélt módszer; megfelelőnek vélt ember; rossznak vélt tanuló. Életlennek vélt késével megvágta az ujját.
3. (választékos) Vminek sejtett, gyanított. A vélt bűnös, szerző. Figyeli a vélt tettes minden lépését. A legnagyobb előzékenységgel nemcsak a vélt tisztet, hanem a feldőlt szánt is talpra állították. (Jókai Mór)
4. (jogtudomány) Vélt házasság: az olyan érvénytelen házasság, amelynek megkötésekor az egyik házasfélnek az érvénytelenségi okról saját hibáján kívül nem volt tudomása.
