vemhes
vemhes [e-e] melléknév -en [e]
1. (népies) Vemhet viselő <állat, kül. ló, szamár>, terhes, hasas, ellős. Vemhes kanca, szamár. Mind a két lova vemhes. Az agaram megellik, amint egy vén vemhes nyulat kerget. (Vajda János) Az egyik lovunk, a rudas, vemhes lett. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmitől, vmivel súlyos, terhes; teli, megtermékenyült. Vemhes az Idő új honfoglalással, | Költőm! én is honszerzést dalolok. (Tóth Árpád) A felleg, amely ballag az égen, Ezer év gyászát hordja vemhesen. (Juhász Gyula)
Szólás(ok): ha akarom vemhes, ha (nem) akarom nem vemhes: <annak kifejezésére, hogy két ellentétes szempont közül azt érvényesíti vki, amelyik érdekeinek éppen megfelel:> ha akarom, így igaz, ha akarom, épp az ellenkezője.
vemhesedik.
