vendég
vendég [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Az a rokon, barát, ismerős, aki vmely családhoz, házhoz látogatóba érkezik. Gyakori, hivatalos, hivatlan, meghívott, mindennapos vendég; → ritka vendég; vendégeket → fogad; vendéget → hív; vendégül → hív vkit; vendégül → lát vkit. Toldi … Hátra-hátra nézett s Bence diadalán | El-elmosolyodék, irigylé is talán. | Minek irigyelné? tudja kiért teszik: Hol kedves a vendég, ebe sem éhezik. (Arany János) Leszaladt a házmesterhez, megkérte, hogy … vendégeinket kalauzolja föl. (Kosztolányi Dezső) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Az ilyen látogatók csoportja, serege, összessége. A vendég eloszlott. (Csokonai Vitéz Mihály) Buda paripái, uj elevenséggel, Most összenyerítnek gyakori vendéggel. (Arany János) || b. Vkinek, vminek a vendége vmire: az a személy, akit vki v. vmely szervezet, testület ebédre, vacsorára stb. meghív. Vendégünk volt vacsorára. A küldöttség tagjai villásreggelire a főváros, vacsorára a kormány vendégei voltak. A főbíró kezet nyújtott Rózsa Sándornak. – Hát Sándor, most egy kis ebédre a város vendégjei lösztök. (Móricz Zsigmond) || c. Vkinek a vendége: az a személy, aki helyett étteremben, szórakozóhelyen a költségeket vki fizeti. Megiszunk egy pohár bort, az én vendégeim lesztek. Nagy hangon bejelentette, hogy mindenki az ő vendége. || d. (választékos) Vmely országba látogató idegen. A Szovjetunióból érkezett vendégek; fővárosunk illusztris vendége. Nagy vendég fogadására készül az ország. Ritka vendég Rácországban | Zsigmond a király, a császár. (Arany János) || e. Általában az, aki vmely házba, lakásba betér s az ott lakó(ka)t felkeresi, hogy őket köszöntse, v. hogy velük vmit megbeszéljen, vmit elintézzen. Adj egy pohár vizet a vendégünknek!
2. <A vendéglátóipari üzem szempontjából> az, aki szállodában v. vendéglőben száll(t) meg, v. akinek vmely vendéglátóipari helyiségben (szálloda, vendéglő, kávéház, eszpresszó stb.) ételt v. italt szolgálnak ki. Kiszolgálja a vendégeket. Mit parancsol a kedves vendég? A városok végén álló vendégfogadó egy-egy kis Bábel. A világ mindenféle nyelvén beszélnek benne a vendégek. (Gárdonyi Géza) Magányosan söröző vendéget az estilap nélkül alig lehet elképzelni. (Krúdy Gyula) A szálloda hallja most oly hűs! | … Mint fellegek égen, filmen kép, | tünik a régi, jön uj vendég. (Babits Mihály) || a. <Egyéb, közvetlenül a munkáltató személyt kiszolgáló iparban, pl. fodrász- és borbélyüzletben, kozmetikában v. divatszalonban:> a kiszolgálandó személy. A fodrászterem tele volt vendéggel.
3. <Kiállításon, múzeumban, ünnepélyen:> látogató. Vezeti a vendégeket.
4. (film, színház) <Színházban:> alkalmilag fellépő, nem a szóban forgó színház kötelékébe tartozó, nem oda szerződött művész. A címszerepben N. N. mint vendég.
5. Olyan személy, aki ritkán v. átmenetileg, rövidebb ideig vhol tartózkodik. Vasárnap ritka vendég vagy itthon … (Justh Zsigmond) Éji vándor vár ijedten ajtóm előtt, azt hiszem – | késett vendég kér ijedten bebocsátást, azt hiszem. (Babits Mihály–Poe-fordítás) || a. (átvitt értelemben) <Időjárásban v. általában a természetben:> múló jelenség. Ritka vendég volt az idén az eső. Mostanában csak vendégül látjuk a napot. Üres már a fecskefészek … Elröpűlnek, elröpűltek, Tavasz s nyár vendégei. (Petőfi Sándor) || b. (átvitt értelemben, kissé választékos) Több-kevesebb ideig tartó jelenség, állapot, helyzet. Ritka vendég nálunk a bőség. Alkalmatlan vendég az éhség. Gyakori vendég a gond. Hívatlan vendég a szomorúság. Ha szerettem, vége már. | Őnála vendég volt szivem. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Azon az arcon csak vendég volt a mosoly. (Mikszáth Kálmán) || c. (rendsz. személyragos formában) (átvitt értelemben, bizalmas, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Menstruáció. Megjött a vendégem.
6. (átvitt értelemben) Alkalmatlankodó, betolakodó jövevény, állat. A gazda minden módon igyekszik elhessegetni a vetésről a kellemetlen vendégeket. Ihol! szájába csapódik egy … darázs. | Összecsapta ugyan fogait ész nélkül, De már akkor ott volt a darázs vendégül. (Arany János)
7. jelzői használat(ban) (ritka, irodalmi nyelvben) Vendégekből álló, vhol vendégként tartózkodó. S mint hajdan Róma hősei | Vendég szabín leányokat: … Hölgyet szemel, hölgyet ragad. (Arany János)
8. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, elavult) Idegen (1–2). A vendég ajkú népben ki találna gyönyört itt? (Vörösmarty Mihály) Éjjel, | Míg fia Lászlóval vendég táborban időzött, Meglepték a káldoriak. (Vörösmarty Mihály)
9. jelzői használat(ban) (ritka, irodalmi nyelvben) Átmeneti, ideiglenes. Nem beszélt arról a szerelemről más semmi, csak a leány … kedves arcának vendég halványsága. (Mikszáth Kálmán)
Közmondás(ok): Akármilyen kedves vendég, három napig untig elég: a legkedvesebb látogatót is megunja az ember, ha sokáig marad. Reggeli vendég nem marad sokáig: reggeli eső nem tart soká. Hivatlan vendégnek ajtó mögött a helye: akit nem hívtak meg vhova, ne tolakodjék (be) oda.
Szóösszetétel(ek): 1. vendégasztal; vendégbarát; vendégbor; vendégfogadás; vendégfürt; vendéggyűlölő; vendéghad; vendégháló; vendégház; vendéghívás; vendégistálló; vendégkísérő; vendégkocsi; vendéglakás; vendégraj; vendégríkató; vendégszakáll; vendégszállás; vendégtársaság; vendégterem; vendégtömeg; vendégvárás; 2. fizetővendég; futóvendég; fürdővendég; hálóvendég; szállóvendég; törzsvendég.
vendéges; vendégtelen.
