vér [2]

Teljes szövegű keresés

vér [2] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (többes szám csak birtokjeles alakban)
1. Az ember és a gerinces állatok ereiben keringő, az egész szervezetbe táplálékot vivő piros, megalvatlan állapotában folyékony anyag, nedv. Aludt, (meg)alvadt vér; megfeketedett vér; meleg vér; piros vér; vmire rászáradt vér; hús (és) vér; a vérnek árja [2]; a vér áramlása ; a vér az arcába szökken; elfutja, elönti a vér az arcát; szemét elfutja a vér; elhűl benne a vér; minden vér eltűnt az arcáról; a vér a fejébe tódul: (átvitt értelemben is) elfogja az indulat, a düh; felforr a vére: elfogja az indulat, a düh; vkinek felháborodik a vére; elered, elindul az orra vére; orrán, száján folyik, ömlik a vér; folyik az orra vére; vkinek, vminek vére fagy; vkinek a vére folyik (csörgedezik) az ereiben: vki az őse neki, az ő jellemvonásai ütköznek ki rajta; forr a vére; kimegy a fejéből a vér; a vér lefut az arcáról; lüktet a vér; megfagy a vér az ereiben; meghűl vkiben a vér; pezseg a vére; savóvá vált a vére; sűrű vér v. sűrű a vére; egy hús, egy vér vkivel; tüzesedik a vére; vérbe borul; (átvitt értelemben) vérben forog a szeme: gyilkos haraggal, dühösen néz; (átvitt értelemben) vkinek a vérén hízik: vkinek erejét kíméletlenül kihasználva, kizsákmányolva gazdagodik; húsból (és) vérből való; húsra és vérre válik v. lesz vmi; utolsó csepp véréig; vki elszívja vkinek a vérét; vért ad; vmi felforralja vkinek a vérét; (átvitt értelemben) felkorbácsolja a vérét vmi: vmi felizgatja, indulatba hozza; vérét felmelegíti vmi; (hogy) a kutyák nyalják fel ( felnyal) a vérét!; vmi vkinek a vérét forralja; vért forraló; vért hány; vért izzad; vmi az arcába kergeti a vért; (átvitt értelemben) vkinek a vérét (ki)szívja: belőle élősködik, kegyetlenül kizsákmányolja; vért köp; vért ont; vért tisztít; vért vesz; vérét veszi vkinek, vminek; (átvitt értelemben, költői) szíve vérével ír: legbenső meggyőződése szerint ír. Szóláshasonlat(ok): piros, mint a cseppentett vér: élénkpiros; olyan, mint akinek folyik v. mintha folyna az orra vére.  Érzem szived dobogását, Vérednek sebes folyását. (Csokonai Vitéz Mihály) Lőrinc úr szemeit elfutotta a vér, felugrott, mint a megsebzett vad. (Mikszáth Kálmán) A gömbölyű térdek … erős hullámzásba hozták a vérét. (Krúdy Gyula) Vér volt, az ő drága vére, Az anyámé. (Móricz Zsigmond) || a. (választékos) Harcban, gyilkosságban kiontott emberi vér. Vére hullásával: <harcban> életét áldozva; (átvitt értelemben, költői) vér és vas: harc, háború; (átvitt értelemben, költői) tűz és vér: a háború pusztítása; vér folyik ; itt ma még vér folyik v. vér folyik köztünk; patakokban ömlik a vér; vér tapad a kezéhez; vkinek a vére a fejére száll vkinek; vkinek a vére a kezén szárad: vétkes, részes vkinek a megölésében; vérbe borít; vérbe fagyva; vérbe fojt vmit; vérben áll: harcban, háborúban á.; vérben ázik; vérben v. vérében fekszik: kiömlött, megalvadt vérében eszméletlenül v. holtan f.; vérben fürdik; térdig gázol a vérben; vérben úszik; (ritka) véren szerez (vesz) vmit: fegyveres harc árán szerez (vesz); (elavulóban) első vérre mennek: olyan feltétellel párbajoznak, hogy mihelyt bármelyikük megsebesül, abbahagyják a viadalt; (túlzó) vérre megy a játék, a dolog: a) nagyon komoly a küzdelem v. az ellenségeskedés; b) vmely személy, közösség teljes erővel vállal vmely versenyt, fog vmely játékba; vérét áldozza v. vérrel v. vérével áldoz vmiért; a szíve vérét áldozza vkiért, vmiért: életét áldozza érte; vérrel és könnyel áraszt el ( eláraszt) vmit; vért ont; (átvitt értelemben, költői) vért sír: nagy gyötrelmet, szenvedést érezve sír, keservesen gyötrődik; vért szomjaz v. vérre szomjúhozik: a) harcra vágyik; b) valódi v. vélt sérelmét vérontással akarja megtorolni, hogy bosszúját kielégítse; vért v. vértől párolgó; vérével áztat; (átvitt értelemben) kezét vérrel mocskolja be: részt vesz vkinek a meggyilkolásában; vmit vérrel itat; vérrel mos le ( lemos) vmit; vérrel pecsételi meg: <állhatatosságát, hűségét> vére ontásával, élete feláldozásával bizonyítja (be).  Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt … (Vörösmarty Mihály) Ott essem el én, A harc mezején, Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül. (Petőfi Sándor) Sorra belépdel sok dalia: Fáj nekik a hőst véribe látni. (Arany János) Hullasztottam meleg vérem, Rágódtam dobott kenyéren. (Ady Endre) Lelkünkre így ül ez a kor … Moshatja vér is – ilyenek vagyunk. | Új nép, másfajta raj. (József Attila) || b. Emberi tápláléknak szánt, ill. elkészített állati vér. Főtt, sült vér. Disznóöléskor nagy tálban fogják fel a vért. Vacsorára hagymás vért adott körítéssel. || c. A rovarok, férgek, gerinctelen állatok testében levő fehéres, sárgás v. más színű, a vérhez hasonló szerepet betöltő nedv.
2. (átvitt értelemben) Tetterő, életerő, mozgékonyság. Friss vér: <vmely közösségben> a mozgató erőt jelentő, tevékeny fiatal(ok); nincs benne vér; jó vére van v. jó vér van benne: serény, friss, nem lusta; (gyak. túlzó) vérré válik benne <étel, ital> olyan jól esik neki, hogy szinte pillanatok alatt megerősödik, felüdül, megújul tőle. Szóláshasonlat(ok): vérré vált benne, mint barátban a lencse.  Örökké járt és kalandozott. Egyszóval jó vére volt. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) Emberi élet (feláldozása); véráldozat. Sok vérbe kerül vmi; vérét adja vmiért.  Áldozatom két istenség oltára felett áll: | Könny neked, ó Szerelem, és neked ó Haza, vér! (Kölcsey Ferenc)
4. (átvitt értelemben) Vérmérséklet, véralkat. Heves a vére; forró, tüzes a vére; buzog a vére v. buzog a vér vkiben; nyugtalan a vére; kitör belőle az olasz vér; átmegy vkinek a vérébe; vkinek a vérévé válik vmi: szokásává lesz, természetévé válik.  Az atyáskodás véremmé vált. (Szigligeti Ede) Urad két óriási zsarnok: A körülmények és a véred. (Reviczky Gyula) Olyan vére volt, hogy mulattatta a veszedelem. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Vkinek a vérében van vmi: a) örökölt hajlama v. családi, társadalmi megszokás folytán ösztönszerűen tesz v. szokott tenni, cselekedni vmit. Vérében van az iparkodás. Az apja ügyes, szorgalmas ember, neki is vérében van a munka.  Vérünkben van, hogy egymásnál különbek szeretünk lenni. (Vas Gereben); b) vmely helyzetben ösztönösen a legcélszerűbben tud tenni vmit. Remek csatár, vérében van a góllövés. || b. (átvitt értelemben) Lelkiállapot, érzelem, érzelmi hangoltság. Vérig: legbensőbb érzésében, legszemélyesebb vonatkozásában; vérig aláz, bosszant, lázít, sért vkit.  Mindjárt felbuzdúlt benne a vér. (Csokonai Vitéz Mihály) Most nyugott a vérem és kacaghatom már. (Arany János) || c. (átvitt értelemben) Testi vágy, szenvedély, érzékiség. Rossz a vére; a vér rabjai; bizsereg a vére; lobbot vet a vére; rosszra hajtja a vére; nem tud ellenállni a vérének; felgyújtja vkinek a vérét.  Háromszor áldott, ki vérét leküzdve E szűzi pályát híven futja meg. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Lénát … a paraszti élet öregítette meg, s kiváltképpen a forró vér, amely ellen nem bír küzdeni. (Ambrus Zoltán)
5. (átvitt értelemben) Nemzetség, család. Vér szerinti v. vér szerint való: közös őstől való származáson alapuló, e szerint való; vér szerint való rokonság; vér szerinti atyafi; királyi vérből származik. || a. (átvitt értelemben) Örökléstől meghatározott jelleg, származásra valló véralkat. Tiszta vér; kevert vér; a vér szava ; megszólal benne a vér szava; a vérére hallgat; nem tagadja meg ( megtagad) a vérét. || b. (átvitt értelemben, népies, választékos) Ivadék, leszármazott, ill. ős. Vkinek a vére v. vkinek véréből való vér: vkinek a vérrokona v. vkinek a nemzet(ség)éhez tartozó leszármazott.  Ki vagy te? és ki én? | Az én anyám, s hazám Meránia | szűlt téged? a nagy Berchtold vére így | fajúlt el? (Katona József) Általad nyert szép hazát | Bendegúznak vére. (Kölcsey Ferenc) Közülünk való vagy, vérünk vagy…, beszélj rólunk azoknak, akik közé küldtünk. (Móra Ferenc) Vér, a mi vérünk, | szerelmetes népünk | lelkétől lelkezett. (Kosztolányi Dezső) || c. (csak birtokos személyragos alakban, rendsz. egyes számban) (átvitt értelemben, népies, választékos) Testvér. Ő is a te véred.  Buda vérem felől amit eléhoztál, Abba lehet jó is. (Arany János) || d. (csak birtokos személyragos alakban, rendsz. többes számban) (átvitt értelemben, választékos) Ugyanahhoz a néphez v. társadalmi osztályhoz, ugyanahhoz a közösséghez tartozó személy; honfitárs. Külföldre szakadt véreink. Saját vérei ellen harcolt.  Rongált Budának tornyai állanak, | Ámbár ezerszer vak tüzedben Véreidet, magadat tiportad. (Berzsenyi Dániel) Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem: Véreim, magyar proletárok. (Ady Endre) Ott rótta a betűket és kereste Puszták homokján vérei nyomát … (Juhász Gyula) Itt fekszenek … | a véreim, az őseim a fényes, nyári porban. (Kosztolányi Dezső)
6. (átvitt értelemben, tréfás) Vörösbor, bor. A hordó, a kulacs vére; vérét veszi: boros edénynek kiissza a tartalmát.  Fűnek, fának ittunk már egészségére, Talán el is fogyott már a hordók vére. (Petőfi Sándor) Egy hő szívű, derék magyar … nem itat keserű tengervizet, hanem jó egri török vért. (Jókai Mór)
Szólás(ok): rossz vért szül: ellenséges érzületet kelt, bosszúságot, fájdalmat okoz. Közmondás(ok): A vér nem válik vízzé: a) az ember nem tudja megtagadni származását; válságban, szükségben mindenki jobban húz saját rokonához, mint idegenhez; b) válságos helyzetben mindenki az alaptermészete szerint cselekszik.
Szóösszetétel(ek): 1. véralbumin; véralvadék; vérazonosság; vérbetegség; vércsík; vércsomó; vérdermesztő; vérelállító; vérellátó; vérfelfrissítés; vérfertőző; vérgyalázó; vérhab; vérhiány; vérhígító; vérhullám; vérhullás; vériszony; vérivó; vérizgató; vérizzadás; vérképződés; vérköhögés; vérközösség; vérmennyiség; vérminőség; vérmosta; vérnász; vérnedv; vérpálya; vérpazarlás; vérpénz; vérpezsdítő; vérrendszer; vérsóvár; vérsugár; vérsűrűség; vérszag; vérszenny; vérszövetség; vértartalom; 2. bikavér; csigavér; egyvér; félvér; fivér; hidegvér; honfivér; hús-vér; sárkányvér; színészvér; telivér; testvér.
vérű.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT