veranda
veranda [ë v. e] főnév ..dát, ..dája
1. Villaszerű háznak a házzal szervesen egybeépített, de a ház vonalából rendsz. kiugró, oszlopos v. üvegezett, szobaformájú, gyak. előtérül v. szellős pihenőhelyül szolgáló helyisége. Nyitott, üvegezett, zárt veranda. Nyári estéken a verandán szokott üldögélni. Nyáron a verandán ebédelünk. Már megritkult a szó. Ültünk a tág verandán. (Tóth Árpád) Zsinegre kötött virágos cserepeket hintázott a szél a széles verandán. (Krúdy Gyula) A régi hűs verandán | a béke méhe zöngne … (Radnóti Miklós)
2. (népies) Fedett tornác, folyosó, ámbitus.
Szóösszetétel(ek): verandaajtó; verandaasztal; verandakulcs.
verandai; verandájú; verandás.
